A méltán híres mauritiusi vízalatti "vízesés"
- Huszti György írása -
Amikor kishazánk golfozója nekiindul Mauritius szigetének, könnyen úgy érezheti, hogy pontosan tudja miszerint Ő bizony a legtöbb golfélményt, a kicsiny afrikai ország golfgyöngyszemén a kis sziget melletti még kisebb szigeten az Ile aux Cerfs brilliáns minőségű és igencsak jó hírű pályáján fogja begyűjteni a következő hetekben. Aztán persze még könyebben előfordulhat, hogy ezen a frangipani virág illatú, balzsamos estéket kínáló apró kis vulkanikus felületen, az Indiai-óceán félreeső szegletén oly dolgok történnek vele, amelyeket nem tudhatott, de még csak nem is sejthetett előre.
A 60x50 kilométeres szigetállamban (Madagaszkártól keletre, mintegy 900 kilométerre) európai léptékkel nincsenek távolságok, ezért is gondolhatod azt, hogy bár a nyugati oldalon lesz a szállodád (La Pirogue, ha háborítatlanul akarsz pihenni egy igazi prémiumafrikai hangulatban akkor, ne menj máshová és mindenképpen keresd az étteremvezetőt Neelam-et) és ehhez legközelebb a Tamarina golfpálya található ugyan, de Te majd mindig áttaxizol a sziget másik oldalára a korábban említett csocsó Ile aux Cers-be, vagy az Ernie Els által tervezett Anahitába, ám az élet, pontosabban Edouard közbelép (de ne szaladjunk ennyire előre).
A Hotel La Pirogue
Mauritius egy csodálatos kis remekmű, ahol (mint általában a vérfrissitések esetében oly gyakran) lenyűgöző egyveleget hozott létre, az afrikai és a dél-ázsiai kultúrák találkozása, mi több összeolvadása. Közel sem annyira naturisztikus, mint (a nem oly távoli) Seychelle, ahol szinte bárhol ledobhatod a türcsidet és már lubickolhatsz is a kristálytiszta óceánban a golf előtt vagy után (de erről már megemlékeztünk egy másik beszámolóban) ? Szóval Mauritius-on sokkal jobban be vannak építve a partok (akárcsak a Balaton körül), és bár vannak szabadstrandok (ha szabad így jellemezni a helyiek által közkedvelten látogatott partszakaszokat), ám a nagy hotelláncok már régesrég lefoglalták a legjobb helyeket, az igazi fehér homokos romantikus partokat.
Jellemző, fehérhomokos mauritiusi partszakasz, amely 330 km(!) hosszan öleli körbe a szigetet
A szigetország egyébként mindössze 1967 óta független, sőt 1992-ig még perszonálunióban éldegélt Nagy-Britanniával és II. Erzsébet alattvalója volt itt minden lakos. Tehát a legjobb helyek már rég elkeltek, így nem véletlen az sem, hogy a szabad partszakaszok legnagyobb része éppen Flic en Flac megyében találhatóak, a közigazgatási terület nevét onnan kapta, hogy az egykori holland gyarmatosítók fapapucsai ilyen hangon cuppogtak a mocsaras részeken. És éppen itt található a nyugati part golfpályája a Tamarina is, nem az igazi álomhelyek egyike (sokkal sokkal szebb adottsága van a másik két (keleti parti pályának)), de itt kárpótol a lenyűgöző kilátás az egykori vulkáni kürtőre a Black River hegyre.
Tamarina Golf (a sziget legkevésbé felkapott golfpályája
És persze itt találkoztam Edouard-al a helyi caddie-vel, akinek ugyan nem kötelező igénybe venni a szolgálatait, de ha igazán jót akarsz ne hagyd ki. A sziget bennszülötteire jellemzően, nagyon szerény életkörülmények között, de ezzel szemben nagyon boldog és teljes életet élő helyi “látványosság” Ő. A vele folytatott beszélgetések (golfról, életről, halálról, természetről) volt az elsődleges oka, hogy a legtöbbször a nyugati oldalon ragadtam (a Flic en Flac “mocsárban”) ? és így lényegesen kevesebbet golfoztam a csocsó pályákon, de ezt egyáltalán nem bántam meg.
A Black River Peak, amely 9 millió évvel ezelőtt hozta létre a szigetet
Egyébként a szigeten élők anyagi helyzetéről egy másik idevágó történet: miközben az egyik nap a tengerparton a csónakok alatt hűsölő barracudákra “vadásztam” (már legalábbis vízalatti fényképezőgéppel) összehaverkodtam, egy tisztségviselővel Port Louis-ból.
Port Louis egyik legnagyobb nevezetessége, a Sockalingum Meenatchee Ammen Kovil
A fővárosból, amely északon van, de legfeljebb egy erős napot szánj rá, inkább golfozz ? szóval Maurice (az önkormányzati tisztségviselő) elmesélte nekem, amit korábban már olvastam ugyan valahol, de nem akartam elhinni, miszerint a mauritiusi lakosokat a kormány nem igazán engedi kiutazni a szigetről, pontosabban csak olyan feltételekkel, ha az utazás előtt letétbe helyeznek egy hazai bankszámlán egy ottani viszonylatban nagyobb összeget, amely külföldön nem vehető fel, tehát kb. így biztosítja az állam, hogy polgárai ne csak kiutazzanak, hanem lehetőleg haza is térjenek. Nos Maurice elmesélte, hogy neki (és barátainak) hamarosan össze is gyűlik az összeg és amint tehetik már át is ruccanak a „távoli” Réunion szigetére (amely gyakorlatilag a szomszéd “falunak” felel meg, bár az legalább Franciaország “része”, illetve egy, a mai napi aktív vulkánnal is rendelkezik).
De, vissza a golfhoz. Mindhárom pályáról is írhatnám, hogy kifejezetten könnyen játszható, igazi turistacsalogató létesítmény, labdát veszteni nem nagyon lehet (nyílván a vízakadályok kivételével). A nyugati parton lévő két pálya az óceánra néz, sőt a csocsóbbik pálya egy-két greenjét szinte szó szerint nyaldossa az óceán. Erről volt szerencsém a magasból is meggyőződni, hiszen szinte “kihagyhatatlan” a helikopteres országjárás, amikor is madártávlatból csodálhattam a híres mauritiusi vízalatti “vízesést”, ez egy hirtelen partszakadás (és szó szerint földindulás) a sziget déli részénél, ahol a 100 méter mély óceánfenék hirtelen 1000 méter mélységűvé “szakad” és a tengerfenékről lesodródó homok olyan látszatot kelt, mintha a víz alatt egy vízesés jött volna létre (lásd címlap kép).
A sorok jegyzője a balzsamosan fűszeres Indiai-óceán felett
Szóval a helikopter-pilóta amikor megtudta, hogy megszállott golfrajongó vagyok, ragaszkodott hozzá, hogy kerüljünk az Ile aux Cerfs golfpálya felé-fölé is, hát mit ne mondjak, sosem láttam még gyönyörűbb kékeket és zöldeket keveredni golfpályán, illetve közvetlen környékén.
A szigetország legfelkapottabb golfpályája az Ile aux Cerfs Golf
Ha már a látnivalóknál és a “vízeséseknél” tartunk a Chamarel-vízesést (ez valóban az) semmiképpen ne hagyd ki, a közel 100 méter magasból lezúduló St. Dennis folyó látványa az esőerdő közepén egészen lenyügöző és feledhetetlen látvány.
A Chamarel-vízesés (ha ismerős, akkor Te is láttad a Jurassic Park filmet) ?
Maradva Chamarel-nél: A híres Hét színű föld, a vulkáni működés során felszínre került színes fém-oxidok rétegei
Ami a golfot illeti, a szigetország mindenképpen legkitűnőbb pályája az Ile aux Cerfs, mindenképpen játszd le, ha itt vagy! De remekül fogod magad érezni az Anahitában is (ráadásul ezek csupán néhány kilométerre vannak egymástól), igaz az utóbbi a főszigeten található, míg az előbbihez csónakázni, vagy helikopterezni kell néhány kilométert.
Anahita Golf közvetlenül az Óceán parton
Ugyanakkor ha nem csak “európai golférzést” szeretnél, hanem “hazavinnél” egy kis igazi afrikai feelinget is, akkor mindenképpen látogass el a nyugati parton található Tamarina golfpályára is, ráadásul itt egészen testközelből láthatod (az egyébként az egész országból látható) a szigetet egykor létrehozó alvó vulkánt is.
--- --- ---
Pályák megközelíthetősége:
Anahita és Tamarina közúton elérhető (nincsenek távolságok az országban). Autót nem érdemes bérelni, egyrészt nem olyan jók a közutak, másrészt rendkívül olcsóak a taxik (akár egész napra ki lehet Őket bérelni, ez esetben a sofőr rögtön idegenvezetővé is avanzsál), esetleg shuttle buszok. Ile aux Cerfs esetében rövid (néhány perc) shuttle csónak járatot kell igénybe venned az igen sekély vízen átgázolva.
Játszhatóság:
Az élmény a játék szempontjából egyértelműen Ile aux Cerfs, de mindhárom pályán nagyon jól fogod magad érezni, ha nem ütsz sok vizet (esetleg óceánt), akkor szinte néhány labda is elég akár több hétre is. Igazi turistapályák, széles fairwayek, mellettük alaposan kitisztított kis pálmaligetekkel.
Ételkínálat és annak minősége:
Európai ételkínálat a két keleti oldali pályán, a Cerfs-en szinte már rongyrázóan fehér kesztyűs pincérekkel. A Tamarinán igazi autentikus afrikai fogásokkal is bőven találkozhatsz, ha enni is akarsz belőle, ne nagyon kérdezd, hogy pontosan mit is eszel. :)
Egyéb szolgáltatások:
Szinte kötelező kellék a buggy és bár nem kötelező, de illik felbérelni egy-egy nagyon olcsó caddie-t is. A ProShop-ok kínálata kissé afrikai, főleg Tamarinán.
Mindig nehéz a búcsú az Indiai-óceántól
Fotó: caddie.hu