Kisoroszi a legnehezebb

ifj. Sárközi Richárd az MGC Kisoroszi pályáján

- Huszti György írása -

Hello December... mondhatnánk, és mivel vélelmezhetően - egyrészt az időjárás, másrészt a pandémia következtében - idén már nem lesz hazánkban több hendikep-módosító versenykör, így ideje megvizsgálni az utolsó 365 nap alapján, a (18 szakaszos) pályák nehézségi fokait. 

Magyarországon idén 6 471 hendikep-módosító versenykör került lejátszásra a 7 darab 18 szakaszos pályán (Forest Hills-et most jótékonyan idesoroltuk, bár a 18 elütőjéhez, illetve fairway-éhez, mindössze 9 green tartozik). Így pályánként átlagosan 924 versenykör játszódott le a csonka versenyévados 2020-ban.

Az világosan látszik, hogy a rengeteg versenykör szépen kiegyensúlyozta egymást, így a pályák közötti nehézségi fokok mindössze négy tized (0,4) ütésben mutathatóak ki, a pályák nehézségi sorrendje (ahogyan a lenti a táblázatban sorba rendeződtek) talán nem is annyira izgalmas kérdés, mint a pályákon belüli szakaszok nehézségi fokai. A pályaszakaszok stroke indexeinek hivatalos besorolását, most kihagynánk ebből a “játékból” hiszen, már tavalyi cikkünkben megírtuk hogy egyáltalán nem biztos, hogy egy adott pálya legnehezebb szakasza a stroke1-es jelzéssel hivatalosan ellátott pályaszelvény. Lássuk tehát az átlag ütésszámokat (a kihúzott eredményeket minden szakasz esetében Par+”Pálcika”+3 ütéssel számoltuk, ez egyébként talán összességében egy kicsit “megengedőbb” eredmény, mint a valóság (végigjátszott stroke) lenne).

Az idén lejátszott körökből egyértelműen látható (ami statisztika nélkül is erősen sejthető), miszerint hazánk messze legnehezebb golfszakasza az MGC Kisoroszi legutolsó jobbos kutyalába (a Tizennyolcas). A magyar játékosoknak 923 dunakanyari versenykört követően átlagban 7,5 ütésből sikerült lehozniuk ezt a szakaszt Itt a szigetcsúcsi 18-ason már több “megnyert” Magyar Bajnokság is elúszott, egy-egy gyötrelmes TriplaBogey, vagy még rosszabb záróeredményt követően. Ezen a pályán különösen igaz a tézis, miszerint nincs vége, amíg nincs vége….csak amikor a 18-as műanyag cup-ba is hallod beleesni a labdádat.
További érdekes tény Kisoroszi esetében, hogy az egyetlen hazai pálya, ahol mindhárom Par számú (Par5, Par4, Par3) legnehezebb szakaszok ugyanazon a félpályán (jelesül a hátsó kilencen) találhatóak. Ami a legeket illeti, sokan azt gondolhatnák, hogy a hazai legnehezebb szakasz (és ezzel természetesen a legnehezebb Par5 szakasz) mellet, a legkönnyebb Par4 etapot is itt kell keresni, jelesül a Nyolcast, a maga csábítóan rövid távolságaival (273/258/230), de hiába a rövidség, amely több játékostársunkat arra ösztönöz, hogy feldrive-oljon a green-re, ez a szakasz a hazai Par4-esek közül a maga átlagos 5,3-as ütésszámával igencsak hátul kullog a legkönnyebb Par4-esek rangsorában. Úgy tűnik, a széles Fairway ellenére a domb, amelyet a hazai golf üttörői kubikoztak össze az egykori Dunakanyar Termelőszövetkezet Horgász Szakosztályának területén, illetve a dombot körbeölelő és védelmező homokcsapdák még így is Bogey feletti átlagot (5,3) követelnek meg az újkori golfozóktól. 
Ha már Kisoroszi kapcsán szóba hoztuk a Par5, illetve Par4 szakaszokat, beszéljünk egy kicsit hazánk legrövidebb Par3 szakaszáról (Tizennégyes) is, hisz megintcsak többen gondolhatnák, hogy ez a “shorttrack” (88/78/78) lehet a legkönnyebb Par3-as itthon, de ismét tévednének, ugyanis a 3,9 átlag ütésszámú szakaszt, két magyar etap is beelőzi, de ne szaladjunk ennyire előre…

Kisoroszi jókedvű arca

A nehézségi fok tekintetében a lenyűgöző, és megvásárolhatatlan(?) panorámával rendelkező Balaton Golf következik, és ha már korábbiakban szót ejtettünk a legnehezebb magyar Par5 szakaszról, gyorsan szögezzük le, hogy Udvariban található, a legnehezebb Par4-es. Nyilván nem kell sokat találgatni...igen a hegynek felfelé tartó, kétoldalról fenyvesekkel szegélyezett Tízes szakaszról van szó (402/379/338), amelyet a hazai versenygolfozók átlagban 6,4 ütéssel (egy kevés sírással. ámde rengeteg labdakereséssel) tudnak csak leküzdeni. És, csak hogy “még szebb” legyen a balatoni pálya közepe, közvetlenül a Tizes szakasz előtt, a Kilences az, amely hazánk legnehezebb Par3-as etapja, a több vízzel, homokbunkerrel és out of bounds területtel védett green (amelynek távolságai mindössze (162/135/135)) ezt a nem túl hosszú szakaszt (gondoljunk például az Old Lake Tizenhatosára) mégis a legnehezebbé teszik (4,8 átlagos ütésszámmal). 
Cserébe a pálya legkönnyebb szakasza (a Tizenhatos), egyben a hazai legkönnyebb Par5-ös is. A szinte végig lefelé szaladó és nem túl hosszú (462/437/410) etapot 6,1 átlagos ütésszámból teljesítik a hazai pontvadászok (1 023 idén lejátszott versenykör alapján).
Az talán egyáltalán nem meglepő, hogy Udvariban a Kettes a legönnyebb Par4-es (5,1), az talán már inkább az, hogy a pálya legkönnyebben játszható Par3-sa a Tizenhetes (4,4).

Felejthetetlen és összetéveszthetetlen

Kanyarodjunk rá a hazai bronzérmes legnehezebbre, a talán legkomolyabban átgondolt tervek alapján kialakított Zala Springs-re. Itt egyetlen olyan szakaszt sem találunk, amely a hazai mezőnyben a legnehezebb, vagy a legkönnyebb lenne. Az már egy más kérdés, hogy a Hármas Par5-ös szakasza erős versenyző lenne ebben az összevetésben (amennyiben a Kisoroszi 18-as nem létezne), a zalai dombságba álmodott “Skanyar” (538/511/488) a pálya legnehezebb szakasza, Dupla Bogey átlag felett (7,1) sikerült csak leküzdeni az idei versenygolfozóknak. 
Mint ahogy bizonyára senkit nem lep meg, hogy a bumeráng alakú, “csúszos green-el” befejeződő Tizennégyes a legnehezebb Par4 szakasz, illetve a 90 százalékban a víz felett átívelő Tizenkettes a legkevésbé vágyott, legkeményebb Par3-as Zalában.
És alighanem senkit nem lepnek meg a Zala Springs legkönnyebb szakaszai sem a Tizenegyes (Par5), a Négyes (Par4), ahol többen akár a green mögé is be tudnak drive-olni, illetve a (messziről nézve) valóban egyszerűnek tűnő Nyolcas (Par3). A zalai kócsagok földjének esetében mindenképpen megjegyzendő (amit gyakran elfelejtenek az idetévedő gyüttmentek), miszerint az általában bevett szokások szerinti 4-4 db Par5 és Par3 szakaszok helyett, itt 5-5 db található mindkét variációból (így az első kilencen csupán 3 darab Par4 szakasszal találkozhatunk).

Mesteri terv és kivitelezés

De most haladjunk tovább az “arborétumba” (na nem a Ljubljana melletti pályára gondolunk), hanem a zselici dombság mesebeli ölelésében kiépített Hencse National szakaszaira. Érdekes tény, hogy a régi-új verzióra visszaépített utolsó három szakasz valamennyi egysége szerepet kapott a pálya legnehezebb-legkönnyebb viszonylatában. Na de ne szaladjunk ennyire előre, az utolsó három szakasz előtt, vizsgáljuk meg a hencsei legnehezebb pályaszakaszt a “signature hole-t” a hátulról negyedik, Tizenötös szakaszt, amely nem csak a feledhetetlen szigetgreen-jével tűnik ki a többi közül, hanem egyben ez a National pálya legnehezebb szakasza is. A Par4-es szakaszon több mint Dupla Bogey az átlag (6,2). 
Cserébe a két következő (átalakított szakasz) a pálya legkönnyebb Par5-öse, illetve Par3-asa. A Tizenhatos szakaszból, amely korábban Par4 volt, egy igencsak rövid (ámde játékos) Par5 lett (396/356/296), amelyet szinte Bogey átlagra (6,2) tudnak hozni a versenyek résztvevői (idén 480 lejátszott versenykör). A következő, Tizenhetes szakasz teljesen új (illetve az ír tulajdonosi kör alatt megszüntetett, majd Bánhidy Pali bácsi által ismét újraépített) rövid Par3-asa (105/80/73 a piros elütőről játszva nincs közelebbi green hazánkban) egyben a Zselicség legkönnyebb Par3-as szakasza is (átlagban 4,1 ütésszám). 

Mennyei béke a völgyben

És máris a Pannonián vagyunk, ahol az oly sokszor és igencsak bús dalokban megénekelt Kilencesen válik el a szőr a májtól ? (ahogy mondani szokás). Ez Máriavölgy legnehezebb szakasza a maga 7,1-es átlagával (1 349 idei versenykör alapján). A tapasztalatok alapján azt gondolhatnánk, hogy a Hatos és Tizenkettes szakaszok nagy harcban állnak a pálya legnehezebb Par4 szakaszának “kétes” címéért, de nem...ugyanis a Hatos tisztán nyert e tekintetben, éppenhogycsak a Dupla Bogey alatt maradva (átlag 5,9).
Mindenképpen érdekesség, hogy az alcsútdobozi arborétum szomszédságában a négy darab Par3-as szakasz valamennyi tagja 0,2 ütésen belül helyezkedik el, a legnehezebb a Tizenhetes, a szigetgreen-ben kiteljesedő gyönyörűség átlaga 4,3 ütés, míg a - talán kicsit meglepő módon - legkönnyebb Par3-as a Hármas szakasz lett (annak ellenére, hogy vélhetően az ország egyik legtréfásabb green-jéről beszélhetünk itt) a 4,1-es ütés átlagával. 
Az semmiképpen nem tekinthető meglepetésnek, hogy a Pannonia legkönnyebb szakasza az Ötös (Par5) lett, hiszen itt még egy közepesnél valamivel jobb drive esetén is lehetőségünk adódhat a második ütéssel a green-t támadni.

Közel a vége, ha már itt tartasz

Hazánk legkönnyebb “klasszikus” 18 szakaszos pályája az Old Lake. Amely jó néhány éve már “csak” Par70-es pálya. Korábban a Tizenhetes szakasz is Par5 volt, jelenleg azonban csak két darab Par5 maradt, ebből az Ötös számú rögtön a pálya legnehezebb szakasza is egyben, hiszen pontosan Dupla Bogey-ra (7,0) tudják megjátszani a hazai versenygolfozók (1 450 versenykör alapján) Tatán volt egyébként idén a legtöbb lejátszott versenykör (minden bizonnyal a keddi Seiko Férfinapoknak is köszönhetően). Nyilván senkit nem lep meg, hogy a pálya legnehezebb Par4 szakasza a befejező Tizennyolcas, míg a leggyengébben megjátszott Par3-as a gigahosszúságú Tizenhatos (206/196/161). Bizonyára az sem meglepő, hogy a legkönnyebben Tatán a Hetest lehet megjátszani (4,8 ütésszám a Par4-en), ugyanakkor itt található az ország legbarátságosabb Par3 szakasza, amely a Nyolcas lett, a maga 3,8 ütéses mutatójával. A tatai Hetes (Par4) szakasz egyébként nem csak az Old Lake, de hazánk legkönnyebb golfszakasza is egyben.

Szarvaskúti színorgia

A félig 18 szakaszos Forest Hills-en a statisztikák szempontjából nincs igazán sok “látnivaló”, ha csak az nem, hogy ahogy alighanem mindenki sejti, - aki legalább egyszer végigment a pályán - a befejező szakasz a legdrámaibb. Ennek az “elvárásnak” megfelelően  a pálya legnehezebb szakasza a Kilences (6,1 ütés a Par4-en), míg a legnehezebb Par5-öse a Tizennyolcas (6,9 átlag ütésszám, 359 idén lejátszott versenykör alapján). A zirci lejtők alapos ismerői bizonyára egy pillanatra sem lepődnek meg, hogy a Tizenhármas szakasz “nyerte” a legkönnyebb címet, tekintve hogy a Par4-es szakasz green-jére olykor-olykor még a 10 hcp körüli játékosok is képesek feldrive-olni (4,8 átlag ütésszám).

Sárközi Ricsi, aki az Old Course-on "született"

Magyarország legnehezebb szakasza tehát az MGC Kisoroszi Old Course befejező (Tizennyolcas) szakasza. A Par5-ös szörnyet a hazai golfozók átlag 7,5 ütésből teljesítek. Ehhez képest lenyűgöző tény, hogy a caddie.hu statisztikáinak idei szakaszbajnoka ifj. Sárközi Richárd 4,9-es (Par alatti) átlagot produkált itt idén a 9 db versenyköre alatt (1 Eagle, 2 Birdie, 4 Par, 1 Bogey, 1 DuplaBogey elosztásban).

Kötél Bence koncentrál

Hazánk legkönnyebben játszható szakasza az Old Lake Hetese (Par4). A kissé jobb dogleg-es etapot idén 1 450 próbálkozásból átlag 4,8 ütéssel sikerült teljesíteni. A caddie.hu statisztikáinak idei szakaszbajnoka Kötél Bence, aki mindhárom idei próbálkozásán (a XLII. Nyílt Magyar Bajnokság három versenynapján) lebirdie-zte a 286 méter “hosszú” pályaszelvényt, így 3,0 átlaggal vitte a szakaszt.

További egyéni és szakasz statisztikák ITT, illetve az alábbi összefoglaló táblázatunkban

Fotó: Szabó Péter, illetve caddie.hu