- Véh Balázs VBlogja -
Ezt a témát rengetegen feszegetik a neten, nem jelölök meg forrásokat, mert amit itt megpróbálok elkövetni, az egyfajta szintézise az általam megismert elképzeléseknek saját tapasztalataim által megerősített módon.
Előre bocsátom, ez az írás irreleváns azoknak, akik a golfpályát kizárólag annak esztétikai és társasági élményei miatt látogatják. Azoknak viszont, akiknek örömforrást és sikerélményt jelent egy jó score és a hendikep javítása, hitem szerint hasznos lehet.
Induljunk ki egy gyakorinak tekinthető 15-ös HCP-vel rendelkező játékosból. Ő az, aki átlagosan 90-92 körül ütöget egy par72-es pályán, de szebb napokon már egészen közel került a 80-hoz, esetenként viszont be-be csúszik egy-egy 100 körüli kanyar is. Nincs is ezzel gond, csakhogy emberünk a drága szabadidejét nem frusztrációval és önmarcangolással kívánja tölteni, hanem örömmel és boldogsággal, amihez nagyban hozzájárulhat, ha eléri a kitűzött célt.
Evidens hát, első lépés a jó célkitűzés! Nem véletlenül vannak azok a pálcikák a kártyán, sokkal több mosolygásban lesz részünk, ha tudunk örülni 2 stableford pontnak. Ha bejátszik egy harmadik, az a hab a tortán! A PGA Tour-on sem akarnak a legjobbak minden szakaszon birdie-t ütni, egyszerűen védik a par-t és ahol a statisztikai esélyek jók, ott jönnek a karikázott számok általában egy-egy jól sikerült közepes vagy távoli puttnak köszönhetően.
És itt jön a lényeg, a jó golfozók mindig agresszíven játszanak, viszont csakis konzervatív célpontokra. Kanyarodjunk hát vissza a példánkhoz és lássuk, miből élünk. Versenyzőnk tapasztalati úton tudja (vagy jobb esetben bemérette egy szimulátoron), hogy az ütései milyen hosszúak. Annyira intelligens, hogy nem a valaha ütött legjobb távolságaiból indul ki, hanem egy jó átlagosból, és persze nem a teljes (total) hosszát veszi alapul gurulással együtt, hanem a földet érést (carry).
Így aztán a stratégiai tervezésénél abból indulunk ki, hogy a pitching wedge-dzsel mondjuk 90 métert tud, az ütői között 10 méteres különbségek vannak, így az ötös vas 140-nél ér földet. A driver hatótávja 200 méter és valamennyi ütőjére igaz, hogy oldalirányban körülbelül a táv 20%-át szórja, azaz a drivernél nagyjából 40 métert a 9-es vasnál pedig 20-at, és így tovább.
Ezzel meg is volnánk, nyissunk hát meg egy google térképet és keressünk rá a pályánkra, a példa kedvéért legyen mondjuk a tatai Old Lake. Váltsunk át a szatellit képre, és rögtön kirajzolódik ez a gyönyörűség felülnézetből! (Természetes jelenség, ha ekkor elkezd borsódzni a hátunk és elindul az adrenalin.)
Induljunk is el rögtön az első szakaszon, ott van a klubház mögött. Első lépésben győződjünk meg róla, hogy ez a szakasz mennyire nehéz. A caddie.hu oldalon letöltjük a score kártyát és látjuk, hogy ez a 9-es stroke index, azaz van pálcikánk! Mivel tudjuk, hogy az indexek kiosztása nem feltétlenül tükrözi a szakasz valós nehézségi szintjét, a caddie.hu oldal statisztikák almenüjében megnézzük, mekkora nehézséget okoz ez a szakasz a többieknek, közel 1500 adat elég megbízható képet fest. Kiderül, hogy ez egy közepesen nehéz szitu, statisztikailag nem tartozik abba a 3-4 lyukba, ahol jó esélyünk van 3 stableford pontot szerezni.
Jöhet hát a google maps, lássuk, mekkora a green. Mert hát a golfban -bármily meglepő- startégiát tervezni visszafelé hatékonyabb. Jobb egér gomb, a lista utolsó tétele a távolságmérés, az angol változatot használóknak measure distance. Két kattintás, egy a green elejére, egy végére és látjuk, hogy ez 26 méter, majd a mérés törlése után egyet a bal és a jobb szélére és kiderül, hogy a két homokbunker között 16 méterünk van.
Középső vagy hátsó pin pozíció esetén nincs mese, a green közepétől számítva legfeljebb 80 méterről támadva maximalizáljuk az esélyeinket, hogy egyrészt ne kerüljünk a bunkerbe, másrészt olyan messze legyünk a lyuktól, ahonnan jók a sanszaink 2 putt-ot ütni. Könnyen belátható, hogy amennyiben nem a zászlót, hanem a green közepét célozzuk, legfeljebb 5-6 méterre leszünk a céltól még a legádázabban pozícionált zászló esetében is.
Következő lépés, mérjük ki ezt a 80 métert a green közepétől a fairway-en, annak egyik és másik széle között. Látszik, hogy a bal oldal igen problémás, mert belógnak a fák, a jobb oldalon meg épp ott a tó vége. Hát így jártunk.
Nézzük meg, mennyire vagyunk az elütőtől. Nem kell törölni, elég az egérrel megragadni a green-en lévő mérési pontot és átmozgatni a tee box-ba. Jelentem, ez 183 méter.
Van ilyen ütőnk, de vajon van-e 36 méter széles ez a landing zóna, hogy elkerüljük a bajt? Menjünk vissza, mérjük meg. Sajnálattal jelentem, a tó sajnos pont beleesik a landing zónánkba. Ajjaj! Nyugaton a helyzet fokozódik! A problémamentes támadási pozíciónkat nem tudjuk elérni egy ütésből, csak eszetlenül nagy kockázatvállalás esetén. Mivel nekünk van eszünk, elvetjük ezt a tervet és keresünk egy okosabbat.
Ezúttal az elütőről indulunk és megnézzük, hol van a legtávolabbi, még az oldalirányú szórás szempontjából elfogadható szélességű nyugodt célterület a kezdő ütéshez.
Látjuk, hogy a fairway gyakorlatilag végig alig 20 méter széles, balra nem hibázhatunk az erdő miatt. A tó az elütőről mintegy 160-165 méter, viszont a tó partján van egy jókora fa, ami mögé nem volna szerencsés besodródni, vagy ha mégis, kell némi távolság, hogy felette vagy mellette utat találjunk. Menjünk vissza vagy 25-30 métert, itt jobbra már akkora a terület, hogy az se baj, ha lesodródunk a rough-ba. Nézzük, most mennyire vagyunk a kezdéstől.
Ez bizony 140 méter, ennél a távnál 28 méter az oldalirányú szóródásunk, csináljunk hát egy ilyen egyenlő szárú háromszöget: 140 + 140 + 28, nagyszerű, ez lesz a kezdő ütésünk.
Mérlegelve a szelet, a bemelegítés tapasztalatait és a kezdés miatti szokásos frászt, emberünk dilemmába esik. 5-ös vagy 6-os? Ha előre eldönti, egy gonddal kevesebb! Ennek a score szempontjából nem nagyon lesz jelentősége, viszont kizárja a bizonytalanságot, ami többnyire egy jókora fat-hez vezetne.
Miután elvégeztünk egy ilyen terv szerű és tökéletes végeredménnyel járó kezdő ütést, szembesülünk majd egy újabb kihívással. Jelesül ott tátong majd előttünk egy nagyszerű par esély, alig 120 méteres távolságban.
Lássuk hát, milyenek az esélyek, ha mégsem a konzervatív sand wedge – sand wedge – putt – putt kombinációt választjuk 90% feletti eséllyel, hanem inkább támadunk. Ha a pin front pozícióban van, akkor nem is lehet kérdés, cél a green eleje, hadd szóljon.
Ha green közepi pozíció van, akkor is ésszerű a green eleje, ez is csak 120 méter, mivel jobbra és balra jól játszható területek vannak különösebb veszélyek nélkül, nincs nagy kockázat. Majd hosszabb lesz az első putt vagy chip, na bumm.
Hátsó pin pozíciónál viszont érdemes mérlegelni, hogy vajon a homokból vagyunk ügyesebbek, vagy a green elejéről egy 20 méteres uphill putt, esetleg egy 40-50 méteres pitch inkább az erősségünk.
Abból kiindulva, hogy jártam keltemben nem nagyon látom a hozzám hasonló klub golfozókat vadul gyepálni a bunkert a range-en, szerintem jobb, ha bevesszük a gyógyszert és ekkor is maradunk a green elejénél. Ha összejön a hosszú putt 20 méterről -aminek, mivel nem gyakoroljuk, nem sok az esélye- nyerünk egy plusz pontot, ha nem, akkor 3 putt és megvan a két pont, ahogy eredetileg terveztük.
És persze jöhet az öröm és a boldogság ?
Fotók: GoogleMaps