Kilencszeres magyar bajnoknőnk, Kocsis Réka lassan befejezi, idei, szokásos évi, hosszú “edzőtáborozását” a nyugat-floridai Clearwater-ben.
Fogadjátok szeretettel - leginkább annyira eredményes, mint amennyira kedves - sporttársunk érzéseit, benyomásait, gondolatait egy hamisítatlan PGA Tour helyszín kapcsán.
- Kocsis Réka írása -
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a napokban eljuthattam golfozni az Innisbrook Resort & Golf Clubba. Persze egy átlagos hazai golfozónak így talán ez nem sok mindent mond 😊 Ha azonban azt is hozzáteszem, hogy ez az a Resort, amely folyamatosan szerepel a Golf Digest Top100-as listáján, amely azon golfpályákat szemlézi a világban, amelyeken egy - magára valamit is adó 😊 - lelkes golfozónak élete során legalább egyszer játszania kell, akkor azt is mondhatom, a bakancslistámra egy újabb pipa kéredzkedett fel.
Ez a GolfKomplexum olyan akár egy önálló kisváros, itt ugyanis négy(!) különböző golfpàlya kapott helyett, amelyeket szabályosan körbeépítettek utcákkal, családiházakkal, apartmanokkal. Mindezen kis golfparadicsom megálmodója az igazán innovatív és ötletekkel teli sztárépítész Lawrence Larry Packard volt. A helyi arcok szerint, a komplexum szerkezetileg egyébként teljes mértékben különbözik a jól megszokott floridai pályáktól és sokkal inkább a kaliforniai homokdombok, illetve a georgiai - ide-oda tekergő - pályastruktúrájára hajaz.
A négy, egytől-egyig eszményi és feledhetetlen golfpálya közül nekem a Copperhead-re esett a választásom, mégpedig leginkább azért mert ezen rendezik meg minden év márciusában a PGA Tour egyik legszínesebb 🙂 megmérettetését a Valspar Championship elnevezésű profi PGA Tour versenyállomást. A 2000-ben alapított versenyre itt Palm Harbor-ban (Florida nyugati partján, Tampa városától kissé Északnyugatra) kerül sor. Az idei győztes Taylor Moore mínusz tízes score-ja pedig mintegy másfél millió dollárnyi örömöt és büszkeséget jelentett a 29 éves texasi játékosnak. A Par71-es, 6 710 méter hosszú pálya PGA Tour csúcsát egyébként a fidzsi-szigeteki (mára már a seniorok között labdázó) Vijay Singh tartja, még 2004-ból mínusz 18-as négynapi összeredménnyel. Talán ezek a számok is sokat elárulnak a pálya igazi nehézségi fokáról.
Játékom közben persze igyekeztem elképzelni, vajon milyen lehet profiként küzdeni ezeken az igazán ötletes, akadályokkal teli, keskeny Fairway-ekkel kialakított szakaszokon. Az elképzelt verseny okozta “pánikrohamaimat” csak a kikönnyített női elütő enyhítette valamelyest. A pályán, minden szakasznak adtak egy kis becenevet is, személyes kedvencem a “Snake Bite”, azaz a “Kígyóharapás” fantázianevű (A 15-ös, Par3-as) emlékezetes szakasz, amelyről egyébként egy impozáns szobor formájában is megemlékeztek a tervezők.
Nos, ahogy a már fentebb idecitált helyi arcok mondani szokták: "Innisbrook vendégeként felfedezheti az ember, mit is jelent az igazi “FloridaGolf” életstílus, amikor egy valódi golfparadicsomban élheti a mindennapokat"
Örülök, hogy rövid, ámde igazán emlékezetes betekintést kaphattam mindebből én is, és a bakancslistám immár eggyel kevesebb sorból állhat. Mondanám, hogy ezentúl gyakran járok majd ide, de azért - sejtésem szerint - a 300 dolláros (alig több mint 100 000 Forintos) GreenFee ár talán bizonyos mértékű gátat szabhat ezen vágyamnak 🙂