- Bodor Tanár úr jegyzete -
Mindenki tudja, hogy a golfnak nem csak írott, hanem íratlan szabályai is vannak. Volt idő, amikor ezt etikettnek hívták. Közülük sok közismert; gereblyézzük el a bunkert, javítsuk ki az ütésnyomot, tegyük vissza a kiütött fűcsomót, ne vigyük fel a golfkészletet a greenre, ne mozogjunk, amikor a másik üt, és sorolhatnám tovább, de ezekkel sűrűn találkozunk, és sokszor írásba is vannak foglalva, ha nem a Magatartási Kódexben, akkor az eredménykártya hátoldalán vagy a klubház plakátján.
Vannak azonban ritkábban előforduló, kevésbé ismert esetek, amelyekre sokszor nem gondolunk. Ilyenekből szedtem össze egy kisebb csokrot.
Öltözködés
Nem a ruha teszi az embert, de a megfelelő öltözék hozzá tartozik a golfhoz. Mellesleg már csak az időjárás miatt is. Az öltözködés a felkészülés része; behűtöm a vizet, letisztítom az ütőket, tiszta törülközőt teszek be, megszámolom a labdákat, kipucolom a cipőt, kikészítem amit felveszek. A jólöltözöttség önbizalmat ad, minden tekintetben felkészülten állok az elütőre. Még akár a játék is jobban megy. A golfverseny pláne nem olyan, ahová csak úgy útközben beesik az ember, ha éppen arra jár. Arra rá kell hangolódni. Ha játszunk, igényesen öltözködjünk.
Próbalendítés
A jó ütéshez tartozik egy szépen kivitelezett ütésnyom. A labda green felőli oldalán kell, hogy legyen, és (mélységében is) akkora mint egy tízdolláros bankjegy. A jó próbalendítés azonban nem hagyhat nyomot maga után. Semekkorát. Ha már szükségünk van rá, tanuljunk meg rendes próbalendítést ütni. Abból is elég kettő, legfeljebb három. De addig is a labdától távol próbalengessünk, mert a kapálással két büntetőt szerezhetünk a labda környezetének javítása miatt.
Magyarázkodás
Ha (remélhetőleg ritkán) rosszat ütöttünk, semmi szükség nincs elmagyarázni a játékostársaknak, hogy miért lett ilyen. Egyrészt ők is látták, másrészt ők is golfozók, tehát tudják, hogy rendes emberrel (velük is) megesik az ilyesmi. Bólintsunk, és haladjunk tovább. Semmiképp ne ecseteljük, hogy mi milyen nagyot, egyeneset és szépet tudunk (egyébként), és hogy ezt a tavat már számtalanszor átütöttük (máskor), különben is játszottunk itt már bördit is (egyszer). A golfozó társak általában együttérzők, és minden szöveges indoklás nélkül is látják, ha egy ütés kisiklás volt. A magyarázkodás felesleges.
Dicséret
Az embernek, különösen ha még küzd a pályával, jól esik az elismerés, ha valamit tényleg jól csinált. De legyünk óvatosak a dicsérettel, amikor ismeretlenekkel sorsolnak össze. A nekünk csodálatosnak tűnő ütés a másik játékos számára bosszantó lehet, mert tudja, hogy rendesen sokkal jobbat szokott ütni, de most elrontotta. Célszerű megvárni az ő reakcióját, és azután szólni. Lehetőleg röviden. Még így is érhetnek meglepetések. A kiváló ütés után a labdát megtalálhatjuk valami egészen lehetetlen helyen is, ha éppen el nem veszett. Bosszantó. Tartsuk magunkat az angol közmondáshoz; "Ne dicsérd a labdát, amíg meg nem állt".
Zászló
Amikor a greenen egyik udvarias golftárs megkérdezi, hogy kivegye-e a zászlót, akkor elszabadul egy rögtönzött népszavazás; egyik játékos szerint hagyja, a másiknak mindegy, a harmadik szerint mégis vegye ki. Ezen egy darabig el lehet vitatkozni, és ugyanígy visszatevéskor. Pedig a zászló helyzete nem közmegegyezés kérdése. Egyetlen egy játékos dönthet, az aki soron következik. Ha nem szól, úgy kell hagyni a zászlót, ahogy van. Kérdezősködés nélkül. Ha a gurító mást akar, szóljon. Csak ő beszélhet, az összes többi meg se nyikkanhat. Majd csak akkor, ha rájuk kerül a sor. Az udvariasság abban nyilvánuljon meg, hogy aki nem gurít, álljon készen arra, hogy tegye a zászlóval azt, amit a gurító kér.
Árnyék
A gurítás precíziós művelet, sokkal érzékenyebb a zavaró körülményekre. Amikor a Nap alacsonyan van az égen, napkelte, naplemente idején, még inkább kora tavasszal, késő ősszel az árnyékunk hosszabb a megszokottnál, észre sem vesszük, hogy a játékostárs gurítási vonalára, a lyukra esik, amikor az egyébként megszokott módon félreállunk az útból. Apróság, de érdemes rá odafigyelnünk.
Megadás
Szabály szerint meccsen minden megadható, és semmit nem kötelező megadni. De konkrét támpont nincs, az a konvenció sem mondható általánosnak, hogy a greenen az egy lábon (EU42, UK8.5 cipő) belüli gurítást kötelező megadni, a 2 putter hosszon (EU173cm, UK68") túlit tilos, és a kettő között lehet mérlegelni. Óvakodjunk azonban a nagylelkű megadásokkal. Egy hosszú gurítás megadása könnyen fölényesnek, leereszkedőnek tűnhet, olybá mintha az ellenfelet komolytalannak tekintenénk, különösen ha a szakaszért még versenyben vagyunk. Mindenképpen előre tisztázzuk, hogy milyen módon fogjuk jelezni a megadást - világraszóló sértődés volt már abból, hogy a játékos úgy vélte, hogy megadták neki a gurítást, miközben az ellenfél nem úgy gondolta.
Kézfogás
Látjuk a tévében a profik versenykör végén szokásos ceremóniáját; sapkát le, kézfogás, ölelés segítővel, játékostársakkal, az ő segítőikkel, vállveregetés, hátdöngetés, mosoly, integetés, meghajlás a közönség felé. Ezt kell tenniük, a szponzor is elvárja, hogy minél több időt töltsenek a képernyőn. Nekünk, amatőröknek azonban elég a zászlónál egy kalapemelés, vagy az egyszerű kézfogás, vírusos időkben könyök koccintás. Ha mégis ragaszkodunk a PGA Tour koreográfiához, előbb lépjünk le a greenről. Kivéve, ha nyerünk. A győztes ünnepelhet.
Mottó
Arnold Palmer szerint a golf lényeges eleme, hogy menet közben tanuljuk. Kezdő golfozóként figyeljünk a jobb játékosokra amikor golfoznak. Nem csak hogy jó ütéseket láthatunk tőlük, hanem akár azt is, hogyan kell megfelelően viselkedni a golfpályán.
Fotó: thegolfather