Fogadjátok szeretettel Véh Balázs sporttársunk „rövid” kis bemutatkozó írását a club fitting izgalmairól. Balázs a Veszprém Golfers Baráti Társaság oszlopos tagja, aki az elmúlt évben úgy robbant be a single hcp-sek mikrónyi táborába (9,4), hogy az év elejéhez képest 5,7-et(!) sikerült javulnia a mutatóinak, egyszóval mindenképp érdemes megfogadni tanácsait. Ráadásul, biztosak vagyunk benne, hogy az új – fittingelt – ütőkkel számára ez még messze nem a végállomás.
- Véh Balázs írása -
Az egyre jobb teljesítmény hajszolása, a vágy és izgalom, hogy felülkerekedjünk korábbi legjobb eredményeinken a golfjáték egyik legnagyobb élménye. Mindannyian megtapasztaljuk azonban, hogy egy-egy új fogás vagy lendítés elsajátítása végtelen gyakorlást, időt és energiát képes felemészteni és nem ritkán inkább kudarchoz vezet, mintsem eredményhez.
Szerencsére van a golfnak egy olyan területe, ahol nagyon gyorsan lehet komoly előrelépést elérni, és ez a megfelelő felszerelés kiválasztása.
Mint az általam ismert játékosok többsége, az első ütőimet magam is az akkori oktatóm közreműködésével használtan vettem és a kezdeti lépésektől kiválóan kiszolgált a mai napig. Ezekkel a 10 évesnél jócskán idősebb sztenderd hosszúságú és átlagos rugalmasságú vasakkal és fákkal jelentem meg az ősszel egy teljes készletre kiterjedő „custom fitting”-en az ausztriai Schwechat golfpályáján.
Kis bemelegítés után a Youtube videókra épített várakozásaimnak megfelelően a felmérést a saját 7-es vasaimmal kezdtük Klaus-szal, a klub erre szakosodott pro-jával és egy Trackman típusú launch monitorral. Majd felkerült az ütőre a kontaktok pontosságának detektálása céljából a matrica, végül pedig a testalkatom arányainak felmérése következett, jelesül a csukló pozíciója, a karok hosszúsága és a tenyér mérete.
Hamar kiderült, hogy a vasaimban az ütőfejek szöge jelentősen eltér az optimálistól, emiatt egyrészt sokkal nehezebb az úgynevezett sweet point, azaz a legjobb találati hely megtalálása, másrészt az ütőfej eleje érintkezik hamarabb a talajjal, ami a legkisebb hiba esetén nyitott pozícióhoz és jókora slice-hoz vezet. Megtudtam, hogy amennyiben nem az ütőfej közepével érintkezik a labda, akkor annak sebessége jelentősen csökken. Szóval sokkal inkább érdemes azt gyakorolni, hogy pontos legyen a találat, mintsem azt, hogy növeljük a swing sebességét!
Első lépésben tehát megállapításra került a megfelelő „lie”, azaz az ütőfej szöge a shaft-hoz képest. Jöhetett hát a clubhead típusának kiválasztása. Négy nagy gyártó azon termékeit próbáltam ki, amit az én swingem sebességéhez és az aktuális játéktudásomhoz ajánlanak. Ebben a fázisban a saját készletemben lévő shaft-ot kaptam minden ütéshez.
Az egyik legjelentősebb, legnépszerűbb márka nem került terítékre, ugyanis mint kiderült, annál a loft-ok, azaz a dőlésszögek kiosztásában a többieknél kisebbek az egyes ütők közötti léptékek. Ergo azzal az egyébként nagyon átlagos amatőr sebességgel és karakterisztikával, amivel én lendítek, a szomszédos ütőkkel csak 8-10 méteres különbségek érhetők el, ami elmarad a kívánatostól.
Az ütéseknél nekem csak az érzésre kellett koncentrálnom, Klaus pedig figyelte a labda ívét és a Trackman adatait. Mivel a célom a játékom pontosságának, hatékonyságának növelése volt, elsősorban nem a távolságra, hanem a szóródásra és a kontrollálhatóságra esett a fókusz. Ezek alapján a négy márkából hamar kettő lett, melyekről kaptam egy igen alapos bemutatót szétszerelt ütőfejekkel. Mivel a két típus között a mutatókban és a technikai paraméterekben alig volt eltérés, az alapján választottam, hogy az egyiknél a rossz ütések eredményei mérhetően jobbak voltak, a loftok beosztása pedig állandóbb különbségekkel kecsegtetett.
Jöhetett hát a shaft. Azt már korábban megállapítottuk, hogy a sztenderd hossz megfelelő nekem, bár nagyon a határon voltam a relatív rövid karjaim miatt. A kiválasztott ütőfejjel elindultunk először a könnyebb, majd a nehezebb szárak felé. Ezt követően pedig a rugalmasságban variáltuk a shaftokat. Nekem itt is az érzésről kellett visszajelzéseket adnom, a szakember pedig figyelte az adatokat. Ahogy romlottak a mért eredmények az egyik irányban, azonnal leálltunk és mentünk más felé. Így végül egy, a korábbinál nehezebb, de merevebb szárnál maradtunk. Ebben volt némi furcsaság, ugyanis minél könnyebb a shaft, általában annál nagyobb ütőfej sebességet lehet elérni. Így volt ez nálam is, csakhogy ezzel párhuzamosan drasztikusan romlottak a találati pontok, szóval a tökéletes ütéseim sokkal hosszabbak voltak, a rosszak viszont nagyon büntettek. Megnéztük hát, mi lesz, ha nehezítünk a szárakon. Úgy alakult, hogy az ütőfej sebessége alig csökkent, a nehezebb szárnak köszönhetően jobb találatok miatt viszont a labdák sebessége nőtt is!
Megvolt hát a nyerő kombináció, jöhetett az egyes ütők közötti távok optimalizálása. A pitching wedge-dzsel még csak néhány métert javultam a korábbiakhoz képest, utána viszont az addigi jellemzően 10 méter alatti, ráadásul folyamatosan csökkenő léptékekből 12m feletti, és közel azonos különbségek lettek.
Így aztán az új bag-ben hat ütővel tudom helyettesíteni a korábbi hetet. Nagyon jól jön az az egy hely majd a rövid játéknál, vagy akár egy szeles napon, vagy egy links pályán elgondolkodhatok egy driving vason is.
Következő lépésben megnéztük, hogy a wedge-ek mennyire illeszkednek az új vasakhoz. Mivel mind a gap-et, mind a sand-et szoktam full swingre használni, ezek távolságai nem igazán illettek bele a képbe. Így aztán végignéztük a kínálatot a megfelelő léptékek megtartása mellett a wedge-ek tekintetében is. Mivel a különböző gyártók cuccai között parányi volt csak az eltérés, az alapján választottam, hogy az egyiknél a fejlesztés során kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy esős körülmények között ne romoljon drasztikusan a spin, azaz a labda visszafelé való pörgése, ami a legtöbb wedge esetében 50% körül van. Annyi még, hogy a full swing távolságok optimális mértéke érdekében a bolti loft beállításokon kértünk módosítást, amit a gyár készségesen teljesített is.
Eddig a pontig egy alkalommal jutottunk el és négy órán át tartott a mulatság. Kellően el is fáradtam és számolatlan mennyiséget ütöttem. Az volt a szakmai javallat, hogy kezdjek el játszani az új vasakkal és wedge-ekkel, mert a testreszabott beállítások át fogják alakítani a swinget. Ha már sikerült hozzászokni, folytatjuk a hibridekkel és a fákkal, illetve a driverrel.
Így is lett. Alig két héten belül megjöttek az új ütők, és rá másfél hónapra folytattuk a méréseket.
Első lépésben megnéztük, milyen távolságokat érek el a leghosszabb vasammal és ez mennyivel több, mint az alatta lévő. Majd elindultunk felfelé, a következő ütőn egy hibrid. A fő kérdés az volt, hogy tudok-e vele a sorba illő távolságot, és elérem-e vele a kívánatos indulási szöget és spint. Ennek célja az volt, hogy hibridek vagy inkább fa ütők irányába menjünk. Esetemben maradt a hibrid irány, elkezdtük hát a tesztet a vasakhoz hasonló metodikával.
Kiderült, hogy a gyártók az elmúlt időszakban a fejlesztéseiknél azt tekintették a fő célnak, hogy a rossz találatok is minél kevésbé büntessék az elkövetőt. Esetemben a statisztikai mutatók alapján valamennyi ütőfajtánál egyértelműen a friss eszközök visszaigazolták ezt a tételt mind a hosszokat, mind pedig az oldal irányú eltéréseket véve górcső alá.
Miután a második alkalom végén megtudtam, hogy rövidesen jópár gyártó új, és az előzetes ígéretek szerint komoly technikai innovációkkal kecsegtető szettekkel áll elő, megfogadtam Klaus javaslatát, és vártam pár hetet, hogy ezeket is kipróbálhassam.
Nem bántam meg! Bár az idei készletek a tavalyihoz képest teljesítményben az én adataim alapján csak marginális előrelépést hoztak, a régi felszerelésemhez képest szignifikáns a különbség. És persze nem elsősorban a jól sikerült ütések esetében, hanem a rossz találati pontoknál. Egészen hihetetlen volt, ahogy a megtoppolt, vagy az ütőfej elején vagy végén eltalált labdák nagyságrendekkel kevésbé tértek el a kívánatostól a korábbi felszerelésem ilyen eseteivel szemben.
Hát ennyi, így lett meg az első teljes, új golfszettem. A putter ezúttal nem volt terítéken, mert azt már korábban egy teszt alapján szereztem be. Nagy élmény volt számomra a fitting, meglepően sok információhoz jutottam és rengeteget tanultam a golf technikai elméleteiről. Ha tudtam volna ezt korábban, az első ütőim beszerzése előtt is részt vettem volna egy ilyenen.
A sikeres tesreszabáshoz elkerülhetetlen, hogy a tanácsadóval legyen közös nyelvünk, Klaus németül és angolul tökéletes. Véleményem szerint nagyon sok hasznos információhoz juthatunk az itthon is gyakran elérhető, az egyes gyártók által kínált, általában Csányi Laci barátunk (GolfUSA) által szervezett kitelepülős fittingekből is, de ha új felszerelésben gondolkodik a golfozó, teljesebb képet kap, ha egy független fitter-t keres lehetőleg az összes nagy cég kínálatával.
A fitting árát helyben vásárlás esetén többnyire elengedik vagy beszámítják, de érdemes több helyről ajánlatot kérni, illetve tájékozódni a netes vásárlási lehetőségekről.
Ha használt ütők beszerzését tervezi valaki, akkor is nagyon érdemes beméretni, hogy milyen felszerelés lenne optimális, ez esetben a fittingnek díja van. Minden amatőr golfozónak csak javasolni tudom, hitem szerint a megfelelő felszerelés jól láthatóan megjelenik majd a scorekártyán!
Fotók: Pinterest