- Bodor Tanár úr jegyzete -
Az egyéni mérkőzést két játékos játssza, ők egymásnak ellenfelei. A játék sorrendje köztük fontosabb, mint stroke playben, ahol a soron kívüli ütés csak kivételes esetben jár következményekkel. A vonatkozó elsőbbségi szabály egyértelműen meghatározza a követendő sorrendet a mérkőzés indulása és a szakaszok megkezdése esetén, illetve egyébként. De csak a mérkőzésen belül.
Mi a helyzet olyankor, amikor a játékosokat négyesével indítják, vagyis egy négyfős játékos csoporton belül két egymástól független egyéni mérkőzés folyik?
(1) Nincs gond az indításnál, mert azt a Bizottság meghatározza, vagy megegyezés kérdése.
(2) De ki kezdje a következő szakaszt?
Elvileg aki az előzőt megnyerte. Na de négyük közül kettő is megnyerhette, sőt ha nem volt döntetlen, akkor biztos. Kettőjük közül akkor melyik? Az, aki kevesebbet ütött? És ha nem lehet tudni, hogy mennyit ütött volna, mert az ellenfele megadta neki a szakaszt? Vagy az ellenfél általános büntetést kapott, ami itt szakaszvesztés?
Ha az egyik szakaszgyőztes elütött, utána ki jön? A saját ellenfele? Vagy ha a másik győztes üt másodiknak, akkor utána az ellenfeleik milyen sorrendben? És ha a szakaszgyőztes nő, és a pirosról játszik, a többi meg a sárgáról?
Nincs más megoldás, mint a megegyezés. Ezt a szabályok nem tiltják, sőt a gördülékeny játék (ready-golf) elve szerint el is várják. Még az is belefér, hogy a célszerűség érdekében egy mérkőzésen belül ne a szakaszgyőztes kezdjen.
Egy ilyen megegyezés akkor jogerős, ha nyilvános. A vélelmezés, "azt hittem" vagy "mi úgy szoktuk" nem elég. A megegyezés mindig az adott szakaszkezdésre vonatkozik, a többire nem, mindig külön meg kell erősíteni, amelyikre igen. Elég ha egy bólintással, egy intéssel jelzi a játékos, hogy egyetért a sorrenddel. Ez azért fontos, mert ha a megegyezés érinti a mérkőzésen belüli sorrendet, akkor ott az ellenfél már nem élhet a soron kívüli ütés érvénytelenítésével.
Tapasztalat, hogy a legegyszerűbb megegyezés, ha a pillanatnyi helyzettől függően az egyik páros átengedi a kezdést a másiknak, és azon belül az ellenfelek tartják a saját sorrendjüket.
De az sem kifogásolható, ha a stroke play megszokott kezdési sorrendjét követik, alkalmi megegyezéssel a nem számszerűsíthető szakaszeredmények esetére.
(3) Egyébként a pályán máshol a szabályos sorrend kiterjeszthető mind a négy labdára.
Eszerint mindig az következik, aki messzebb van a lyuktól. A négy játékos labdája bármilyen sorrendben fekszik a pályán, ha mindig a legtávolabbit játsszák meg, soha nem fordulhat elő, hogy bármelyik játékos a saját ellenfelével szemben soron kívül játszott volna.
Azonban az elsőbbségi szabály csak a saját mérkőzésen belül érvényes. Ha egy játékos a lyukhoz a közelebbi labdáját mégis megjátssza a másik mérkőzés játékosának távolabbi labdája előtt, akkor nem játszott sorrenden kívül, mert az a játékos neki nem ellenfele. Így az illető nem is érvénytelenítheti a játékos ütését.
Gubancosabb helyzet állhat elő a greenen, ahol négy labda viszonylag kis területen zsúfolódhat össze. Itt is érvényes a kívülről befelé haladás szabálya, vagyis a legtávolabbi labdával kell játszani. De sokkal gyakoribb a jogos igény a soron kívüli gurításra, mert a labda útban van, mert a játékos nem akarja felvenni, inkább begurítaná, mert a hosszú gurítás éppen a lyuk mellett állt meg, csak be kell pöccinteni, mert addig szeretné, amíg a zászló bent van, stb.
Az ilyen gurításoknál jól meg kell néznünk, hogy melyik labdával, sőt mely labdákkal szemben térünk el a szabályos sorrendtől, mert több is lehet. Nyilvánvalóan udvariasan engedélyt kérünk, de nem elég a legközelebbit megkérdezni, és nem mindegy, hogy a saját ellenfelünk rábólintott-e. Mert ő visszarendelheti a labdát, ha nem adott engedélyt. A másik mérkőzés megelőzésének nincs büntetőjogi következménye.
Nagyon könnyen hibázhatunk, mert ilyenkor már a gurítási vonalunkon jár az eszünk, és azon a zörgő hangon, amit a lyuk fogságában vonagló labda okoz. Aminél már csak az a jobb, ha az ellenfél a gurítást megadja. Mert a megadott gurítás soha nem lehet sorrenden kívül.
Fotó: MGSZ