A Balaton Golf 17-es szakasza
- Bodor Tanár úr jegyzete -
A golf terepsport, mint a síelés, a tereplovaglás, a vitorlázás, és mások. A golfpálya soha nem lehet tökéletes. Ráadásul a tudatos, tervszerű karbantartási, fejlesztési, javítási munkálatokon kívül az állapotába nem várt események is beleszólhatnak.
A Duna elöntheti a 12-es szakaszt. A traktor mély keréknyomot hagyhat maga után az átázott talajon. A bunkerba mély árkokat vájhat az esővíz, akár ki is moshatja onnan a homokot. Vaddisznók feltúrhatják a 4-es szakaszt. A pályagép lemarhatja kihajtáskor a bunker szegélyét. A játékosok ütéseikkel kikapálhatják a gyepet. Állatok mindenféle üregeket vájhatnak. Vakondok túrásokat hozhatnak létre. A greent gombák lephetik el. Kis privát tavacskát hozhat létre egy elszabadult locsolófej. Nyomában iszapos gödör maradhat. Madarak feltéphetik a gyepet a cserebogár lárvákért.
Mindezek közös jellemzője, hogy a sérüléseket külső tényezők hozták létre. Állatok, emberek, gépek, időjárás, folyó. Amelyeknek leküzdése nem tartozik a játék kihívásai közé. Nem csak a játékot akadályozzák, hanem a reális eredmények teljesítését is. Ezzel elveszik a játék élvezetét.
Bizonyos esetekben (vakondtúrás, állat által vájt üreg, tócsa) a Szabályok automatikusan biztosítja a büntetés nélküli könnyítést. Egyéb rendszeres esetekről (vadkárok, gombák) helyi szabályban lehet gondoskodni. Az alkalmi sérüléseket (traktornyom) a Bizottság javítás alatt álló területté nyilváníthatja.
De mi a helyzet, amikor a pálya állapota csak úgy "magától" romlik? A fű a sok igénybevételtől kikophat, akár ki is pusztulhat. Letaposhatják a nézők. Vagy a szárazságtól kiszáradhat, megsárgulhat. Esetleg fordítva, a sok nedvességtől megnőhet, feldúsulhat, süppedőssé válhat. A fű között gyomok, lóhere, pitypang, kamilla üthetik fel a fejüket, és elszaporodhatnak. A durva terep dzsungel jelleget ölthet. Az elsimított vakondtúrások, egyéb sérülések helyén a puszta föld maradhat. A talaj repedezetté, göröngyössé válhat. A gyepet kártevők, betegség támadhatja meg, akár a green-en is. A pályakarbantartók ösvényeket taposhatnak ki.
Gondolhatnánk, hogy ezek ugyanúgy javítási területnek minősíthetők, mint a fentebbi sérülések. De nem így van. Nincs ilyen szabály, sőt inkább a fordítottjára van. A Szabályok (13.1c) megengedi a green sérüléseinek szinte korlátlan javítását, de ez csak az ember, illetve külső tényező által okozott rongálódásra vonatkozik. NEM javíthatók a karbantartási tevékenységek szokásos velejárói (szellőzőlyukak, vájatok), az öntözés, eső és egyéb természeti erők hatása, a természetes folyamatok eredményeként kialakult felszíni egyenetlenségek (gyomok, kikopott területek, beteg vagy egyenetlenül növő gyep), a lyuk természetes elhasználódása. Tehát a kopás, az elhasználódás normális jelenség. Ez tekinthető irányadónak a pálya egyéb, kevésbé érzékeny részeire is.
Egyik EGA versenyen két külföldi bírót is beosztottak hozzám az R&A-től. Az egyik skót volt, a másik angol. Az idősebb nem szenior korában kezdte a bíráskodást, legfeljebb a cipőjét pucolhattam volna. De reggelente ott álltak rendezett sorban, és várták az eligazításomat. Hát igen. Megszokták otthon, hogy egy dolog a vezető bíró, másik pedig a beosztottak, és látványosan ennek megfelelően viselkedtek.
Kimentem velük a pályára, megjelölni a javítási területnek minősíthető sérüléseket. Szemrebbenés nélkül mentek el olyan kopások, kiszáradt, beteg barna és sárga foltok mellett, amelyeket magyar versenyeken habozás nélkül kifestenek. Nemcsak a nyírt sávon, hanem a green-en (gurítóterületen) is. A skót precíz volt, tesztelésként végig gurított egy labdát a kopott felületen. Ha gurult és tartotta az irányt, akár lassabban, akár gyorsabban, akkor nem lehetett rábeszélni, hogy fessen.
Amikor szóvá tettem, elmondták, hogy érdektelen a fű színe, állaga, kopása, egyetlen szempont számít, hogy a kérdéses felület játszható-e: Ha /a/ a labda átgurul rajta, /b/ a játékos a trolival tud közlekedni rajta, /c/ az átlagos játékos szintjén a labda megjátszható róla, /d/ a labda mozgását nem teszi kiszámíthatatlanná. Lehet elnézőbbnek lenni a green-től 20-30 yardon belül, ahol precíziós csippeléssel, netán gurítással is számolni kell.
A rendeltetés-szerű igénybevétel következménye ugyanolyan tényezőnek számít, mint a természeti erők, az eső, szél, harmat, dér, napsütés, árnyék, amelyek befolyásolhatják a játékot, de el kell őket fogadni. Mindez persze csak az olyan mértékű elhasználódásra vonatkozik, amely nem teszi irreálissá a játékot, vagyis a pályán (ha nem is optimális, de) reális eredmények játszhatók meg.
Nagyon jól megfigyelhető ez a Tv-ben, ahol élőben közvetítik a 149-ik The Open bajnokságot. A Royal St George's golf pályán nem azért nincs felfestés, mert nem volt festék. Nyilván felkészítették a pályát, de a közönség számára megengedett átkelőhelyeken nem véletlenül nincs javítási területnek kijelölve a nézők által kitaposott terület. Ugyanakkor ha a játékos beüti a labdáját a magas fűbe (fescue), de az már nem magas, mert a közönség alaposan letaposta, akkor nem kell a fűszálakat kiegyenesíteni, a játékos kényelmesen játszhat a letaposott fűről. Miközben a másik, aki oda ütötte a labdáját, ahol a madár és a néző se jár, szenvedhet, amíg kivarázsolja a labdáját a gazból.
Megnéztem több ország alkotmányát. Egyikben sem szerepel az alkotmányosan garantált állampolgári jogok között, hogy minden golfozónak alanyi jogon járna a hibátlan green vagy fairway. El kell fogadni a pályát olyannak, amilyen. A golf pontosan arról szól, hogyan tudunk alkalmazkodni a különböző terepviszonyokhoz, a lassú vagy gyors green-hez, a kemény és pattogós, vagy puha és süppedős nyírt sávhoz, az emelkedőhöz vagy lejtőhöz, a magas vagy alacsony fűhöz, a sima vagy dimbes-dombos terephez, a nedves vagy száraz gyephez. Ebbe bele tartozik a jól ápolt vagy a kopott felülethez való alkalmazkodás is. És akkor az időjárásról még nem is beszéltünk.
Amihez a golfozónak joga van a pénzéért, az a tisztességesen karbantartott pálya, amelyen esélye van megjátszani a valós tudásának megfelelő eredményt. De az ilyen pálya sem tökéletes, és nem hibátlan. El kell fogadnunk a golfjáték legfőbb alapelvét: "Játszd meg a pályát úgy, ahogy találod, és játszd meg a labdát onnan, ahol fekszik!"
Létezik ugyan olyan pálya, amely garantáltan mindenütt sima, egyenes, egyformán zöld, semerre nem lejt, és könnyedén lehet rajta kicsi labdákat alig nagyobb lyukakba juttatni, de az már egy másik sport. Úgy hívják, hogy billiárd.
Bekövetkezhet az állagromlásnak egy olyan mértéke, amihez már nem lehet alkalmazkodni. Amikor az eredmény már nem elsősorban a játéktudáson múlik. Ilyenkor a pályát technikailag játszhatatlannak kell tekinteni. Bizonyos esetekben ezen lehet segíteni meghatározott könnyítések (pl. téli szabályok) bevezetésével, amelyek esetén azonban a megjátszott eredmény hendikep módosításra nem elfogadható, kivéve a kedvezményezett időszakban, amikor viszont kötelező leadni.
Megjegyzés:
Nem csak a golfra jellemző, hogy a normális elhasználódást a játékhoz tartozó tényezőnek tekinti, más sportokban is előfordul. Wimbledonban a tenisz döntő napján az 1-es pályán az alapvonal környékén már egy szál fű sem nőtt. A döntőt szó nélkül lejátszották rajta, és az eredményét ugyanolyan elfogadhatónak tartották, mint a selejtezőkét, ahol a fű még megvolt.
Fotó: Zolcezar