- Bodor Tanár úr jegyzete -
A golf szabályok határozottan nem a játék megnehezítésére, hanem inkább a megkönnyítésére vannak kitalálva. Csak egyetlen példa: A vízbe esett labda esetén nem büntetésből kell a parton új labdát ejteni, hanem hogy a játékot folytatni lehessen. A büntetőütés mellékesen csak azért van, hogy ne lehessen ebből a helyzetből előnyt szerezni azzal a játékossal szemben, aki szándékosan ütött rövidebbet, hogy a labdája ne érje el a vizet. Ugyanakkor nem veszi el annak a játékosnak az előnyét, aki olyan jó, hogy egyből átüti a tavat.
Egy szó, mint száz, határozottan jobb helyzetben van az a játékos, aki ismerve a szabályokat, ki tudja használni azok előnyeit. Ezzel szemben a szabályok nem ismerete önként vállalt hátrányt jelent.
A helyszín nem fontos, csak a jelenség. Történt egy magyar pálya valamelyik (nem par3) szakaszán: A játékos kezdőütése jobbra sodródik, ahol a labdát kedves kis tó várja, melynek partját sűrűn benőtte a nád. A labda nincs a vízben, a parton megfogta a nád, de a piros karókon belül, egyértelműen büntetőterületen van. A karón kívül keskeny sávban bokáig érő fű, utána az erózió által megviselt, de eredetileg kövezett út.
A játékostárs kérdezi, hogy milyen lehetőségek vannak? Kezdem a legkézenfekvőbbel, könnyítés egy büntetőért oldalirányban két ütőhosszon belül. Akkor inkább kiütöm! De nem csak mondja, hanem meg is teszi, de csak másodikra, és akkor is csak éppen hogy, a magas fűbe. Azt hittem, hogy meg akarja spórolni a büntetőt, de azzal indokolja, hogy nem akart a kövezett úton ejteni, mert nem szeretné szétverni az ütőjét.
Pedig lettek volna ötleteim az ütő megmentésére:
- Igaz, hogy a két ütőnyi távolság jócskán belelógott az útba, de ejteni nem kötelező a kétütőnyi távolság végénél, azon belül lehet bárhol, tehát az út és a büntetőterület közötti füves sávban is, alkalmasan kiválasztott fekvésben.
- Az épített útnak még a romjai is mozdíthatatlan akadálynak minősülnek, amit mellesleg helyi szabály is megerősít. Ha tehát azt választja, hogy az úton ejt, nem kell onnan játszania, hanem a rendellenes pályaviszonyok könnyítési lehetőségei szerint leviheti a labdát onnan, és a legközelebbi teljes könnyítési ponttól mért együtős könnyítési területen ejthet, büntetés nélkül. Jobbkezes játékosnak ez a pont az út bal oldalán van, tehát a nyírt sávon.
Ezzel szemben két ütéssel még csak a magas fűben volt, ahonnan a harmadikkal is csak mintegy húsz métert jutott előre, végül a negyedikkel érte el a nyírt sávot. Mindvégig vállalva a hibázás kockázatát, melyekből kettő be is következett, de az akció kerülhetett volna többe is.
Miközben a szabályok ismeretében, azok kihasználásával egyetlen büntetőért két egymás utáni könnyítéssel a vízből a fairway-re lehetett volna jutni. Igaz, még mindig nem közelebb a lyukhoz, mint ahol a labda a vízbe ment. De NULLA kockázattal.
Még a szimpla könnyítéssel is, ha az út helyett a füves sávban ejt, lefelezi a kockázatot. Ütés helyett egy ejtéssel kijön a nádasból, és ütést legfeljebb a fűből ronthat el. De ha ügyes, akkor kettőből a nyírt sávon lehet. Aminek megvan az esélye, ha a mély fű között található kedvezőbb fekvés.
De persze aki a nádasból is tud teljes értékű ütést leadni, az egyből is a nyírt sávra kerülhet. De ezt a lehetőséget hagyjuk meg a vérprofiknak.
Fotó: GolfDigest