Sokat tanakodtunk azon, hogy megjelentessük-e retro cikkek sorozatunk következő darabjaként az alábbi írást...
De mivel ma Pészah estéje van, amely a Szabadság Ünnepe (és persze az elkerülésé és a kivonulásé is), így úgy gondoltuk, hogy nem az a járható út, ha úgy teszünk, mintha misem történt volna Európában és persze hazánkban a múlt évszázad derekán. Hiszünk benne ugyanis, hogy a múlt az egyén emlékezet-tudati folyamataiban válik jelenvalóvá, ha felidéződnek az egykori történelmi határhelyzet morális dilemmái. Így a szembenézés alanya nem a társadalom, a nemzet vagy valamely más csoport, hanem egyenként mi magunk. A szembenézés közéleti jelentősége pedig abban rejlik, hogy segít felkészülni az eljövendő történelmi határhelyzetekben a helyes döntés meghozatalára.
„Mikor pedig a ti fiaitok mondandjának néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.”
Mózes II. könyve 12. fejezet 26–27.
(Károli Gáspár fordítása)
Az alábbi “golffal(?) kapcsolatos” írást a Magyarság c. politikai napilapban publikálták, amely 1920-1944 között jelent meg és a „magyar keresztény értelmiség” egyik vezető orgánuma, a szélsőséges magyar nacionalizmus egyik fóruma volt.
- A Magyarság c. napilap 1942. május 10. számában megjelent írás -
Néhány nappal ezelőtt itt a Magyarságban már szóvá tettük azt a szociális szempontból rendkívül kifogásolható tényt, hogy a Svábhegyen, a főváros birtokában lévő területen, hetven holdat bérel potom pénzért a Magyar Golf Club, amelynek mindössze 250 tagja van. ezeknek is hatvan százaléka zsidó, vagy legalább is valamilyen módon zsidó vonatkozású egyén. mindezen felül pedig ezt az exkluzív sportot űző néhány úriember most még ötvenezer pengős kormánytámogatást is kér szenvedélye további ápoltatása céljára.
Az említett klub két tagja nyilatkozatot küldött be szerkesztőségünkbe, amely nyilatkozatban hivatkoznak az 1941. évi sajtótörvényre és ezért kérik a helyreigazítás közlését. Ezúton közöljük a golfozó urakkal, hogy az általuk idézelt törvény a zsidótörvény, nem pedig a sajtótörvény, amelyet 1914-ben alkotott a magyar törvényhozás. Ily módon tehát nem vagyunk kötelesek közölni a nyilatkozatukat, de mert közérdeket látunk ennek az egész ügynek megvitatásában, szívesen rendelkezésére állunk a Golf Club urainak.
Valótlannak minősítik a cikknek azt az állítását, hogy a 250 tag hatvan százaléka zsidó. Készséggel állapítjuk meg. hogy valóban igazuk van, mert amikor megjelent az 1941. évi XV. törvény, amely kimondotta a sportklubok zsidótlanítását. akkor a 250 tag közül valóban eltávozott valami 160 tag. úgyhogy e pillanatban szociális szempontból még rosszabb a helyzet, mint amiként azt mi legutóbbi “Tallózásunkban” megírtuk. Jelenleg ugyanis mindössze 70-80 tagja van a klubnak és ez a 70-80 úriember kivánja kisajátítani magának a főváros legkiesebb részének hetven holdját. De mert ötvenezer pengő szubvenciót is kérnek, ennek a klubnak a működése azt jelenti, hogy minden úriembernek ajándékoz a főváros egy-egy hold földet a Svábhegyen, ezenfelül pedig az állam egy-egy ezer pengővel jutalmazná is a golf iránti hajlandóságukat.
A Golf Club urai azt állítják, hogy nem helyes a mi megállapításunk, amely szerint a Golf Club nem szolgál közérdeket. A magyar újságolvasó közönség bírálatára bízzuk, hogy ennek a hetven úriembernek a golfozása ugyan mifajta közérdeket szolgál. Legyünk tisztában még azzal is, hogy valójában nem is valamennyi klubtag golfozik, csak valami nyolc vagy tíz. Sportszempontból tehát szóba se jöhet ez a klub, amelynek külföldön, különösen az angolszász népek országaiban valóban számos hívük van, azok azonban valamennyien gazdag és előkelő úriemberek, akik nem a várossal és nem az állammal kívánják finanszírozni úri szórakozásukat.
A Golf Club urai a „közérdekről” szólván, azt állítják, hogy ez a klub idegenforgalmi szempontból nagy vonzóerő volt. Ezt erősen kétségbe vonjuk, tekintve, hogy eddig mindössze két igazán nagy nevezetességű külföldi vendége volt a Magyar Golf Clubnak. Az egyik a windsori herceg, akinek fényképeivel telisded-tele vannak aggatva a Golf Club falai, a másik pedig egy Bobby Jones nevezetű amerikai úriember, akinek ittvoltáról ugyancsak fényképes tanúbizonyságok szólnak. Egyéb előkelő idegenek, akik beírták nevüket az emlékkönyvbe nem a Golf Club kedvéért jöttek Budapestre. De ha nem csalódunk: a windsori herceg és mr. Jones szintén nem eme nevezetes klub miatt látogatott el szép fővárosunkba.
Tény az, hogy ennek a klubnak egy időben volt bizonyos vonzóereje. így például valamikor beiratkozott oda néhány divatos színésznő. Az ő szereplésükről is csak a rég kimúlt "Színházi Élet" fényképei tanúskodnak, amelyeken a művésznők golfütővel a kezükben mosolyognak az ő nyájas publikumukra.
Kár azonban az érvek felsorakoztatásáért. Miután a golf nem szerepel az olimpiai sportok közt sportszempontból semmi módon nem jöhet számításba. Ily módon tehát nem érdemli meg a kért állami támogatást, különösen akkor nem. ha figyelembe vesszük a legutóbbi cikkünkben tett megállapításunkat, amely szerint az országban még számtalan kitűnő és valóban nemzetnevelő leventeintézmény van, amelynek még öltözője, vagy zuhanyozója sincs, arról nem is beszélve, hogy milyen kevés leventecsapatnak van futballcipője.
Figyelemreméltó az is, hogy ezt a hetven holdas területet, amelynek az értéke 2-3 millió pengő, potom tizenkétezer pengőért bérli a klub és amióta a zsidók eltávoztak, azóta - úgy látszik - annyira megakadtak, hogy az idei bérrel már történt is valami fennakadás!
A bérlet az idén jár le. A terület a Parkváros Rt-é, amely viszont a Községi Takarékpénztár érdekeltségébe tartozik, vagyis végeredményben a fővárosé a döntés joga. Tekintve azt, hogy a főváros közgyűlése egyízben már általános felháborodás közepette levette a napirendről a Golf Club kérelmét, amely szerint a klub valósággal meg akarta ajándékoztatni magát ingyen' és bérmentve ezzel a területtel, a legáltalánosabb közérdeknek tartjuk, hogy ez a kérdés valóban le is kerüljön a napirendről és a hetven holdon a dolgozó magyar nemzeti társadalom számára víkendtelepek, nyaralók és üdülők épüljenek.
Németh Károly