Mérni vagy nem mérni?

Az itt a kérdés



- Bodor Tanár úr jegyzete -


És ha mérni, akkor hogyan? Mármint könnyítés esetén az ejtési területet. Azt a bizonyos egy vagy két ütőhosszt.

Helyszín: ranglista verseny, hendikep limittel elvileg a jobbaknak. A szakasz bal oldalán végig erdő, zöld fejű piros karókkal NO PLAY zónának minősítve. Tehát büntetőterület.

A játékos kezdő ütése erős bal kanyarral az erdőben landol. A játékos odamegy, beáll a labda bemeneti pontjára háttal az erdőnek, maga előtt lefekteti a földre az ütőjét, mögötte ejt egy labdát, majd felveszi az ütőt, és megjátssza a labdát.

Te jó ég! Hát ez mi volt? Büntetőterületről az oldalsó könnyítés (az ejtés) a karók vonalától két ütőhosszon belül (nem közelebb a lyukhoz) szabályos. Ezzel szemben a játékos eljárása úgy nézett ki, mint aki a legközelebbi könnyítési ponttól egy ütőhosszon belül ejt, mintha az erdő rendellenes pályaviszony lenne.

Mégsem szólhattam egy szót se. Ugyanis lehet, hogy a játékos rossz szabályt alkalmazott, lehet, hogy a könnyítési területet rosszul mérte ki, lehet, hogy csak így saccolt, de a labda ténylegesen a büntetőterületen kívül két ütőhosszon belül, és nem közelebb a lyukhoz volt - teljesen a szabályoknak megfelelően. Tehát a játékos (önhibáján kívül) szabályosan játszott, az ütés érvényes, és büntetés nincs.

A Szabályok szerint mérni nem kötelező. Ezért nincs szabály a mérés végrehajtásának módjára. Csak arra, hogy az ejtett labda (egy vagy) két ütőhossznyi területen belül érjen talajt, nem közelebb a lyukhoz, és ne guruljon ki a területről. Az ütőhossz pedig a golftáskában lévő leghosszabb ütő hossza (védősapka nélkül), kivéve a gurítóütőt. Szabály hiányában végső soron nincs szabályos mérés, de szabálytalan sincs.

Tehát saccolni is szabad, csak tévedni nem. Vitás esetben a bíró kiméri a területet, és következménye van, ha a labdát nem oda ejtettük. Ha még nem ütöttük meg, akkor büntetés nincs, és szabályosan újra kell ejteni. Ha már megütöttük, akkor rossz helyről játszottunk, az ütés érvényes, de kapunk két büntetőt.

Én úgy szoktam saccolni, hogy a labda belépési pontjától a büntetőterülettől elfele lépek három lépést, ott csinálok egy hátraarcot, majd térdmagasságból ejtek. Kizárt dolog, hogy ez ne legyen két ütőhosszon belül.

Ezzel szemben a PGA Tour-on következetesen mérnek. Egy tível megjelölik a belépési pontot, onnan kimérik az egy ütőhosszt, azt is megjelölik, majd kimérik a második ütőhosszt és azt úgyszintén megjelölik. Ha a terepviszonyok megkívánják, a terület más határpontját (pl. a végét) is megjelölik további tível. Érthető, a verseny végén a csekken sok nulla van, és nem mindegy, hogy mennyi, így hibázni nagyon nem javallott.
A területhatárok megjelölésének előnye, hogy könnyebben észrevehető, ha a labda kigurul a területről, ami saccolásnál nem annyira egyértelmű. A gurulás a vállmagasságból ejtésre volt inkább jellemző. A szokványos pályaviszonyok között a térdmagasságból ejtett labda többnyire egyet pattan, azután néhány centiméteren belül megáll, tehát nem nagyon gurul el. Kivéve olyan terepen, ahol a labdának szükségszerűen el kell gurulnia.

Végső következtetés:
Nem kötelező mérni, saccolni is lehet, de ha mérünk, akkor tegyük azt úgy, mint a profik.


Fotó: USGA

2024.06.26.

Hozzászólások