- Véh Balázs VBlogja -
A klubházakban folyó beszélgetések gyakori témája a golf felszerelés, ezen belül viszont méltánytalanul kevés szó esik a játék egyik legelemibb alkotóeleméről, magáról a golflabdáról. A szakirodalomban bőven akad olvasni- és látnivaló, ezért most inkább valami egyedi megközelítéssel próbálkozom a téma feldolgozásában.
Helyezzük el a golfozókat egy kétdimenziós koordináta rendszerben, melynek egyik tengelye a játéktudás, a másik pedig az árérzékenység. Ennél pontosabban nem definiálnám, szeretnék inkább bő teret engedni ki-ki egójának és önértékelésének…
Lássuk hát a deskripciókat!
A gólya:
Nevezhetnénk kezdőnek is, de a gólya kedves madár, az jobb lesz. Hamar és bölcsen átlátja a helyzetet, hogy bizony a sportág elsajátításának kezdeti fázisában a labda egy fogyóeszköz, ráadásul igen gyorsan fogyó. Okosan elmegy a nagyáruházba vagy a webshopba és nagy tételben veszi a nem túl neves márkákat, nagyságrendileg két-háromszáz forintért darabját. Jól teszi!
Az ambiciózus:
Követi a szakirodalmat, így tudja, hogy a drágább jobb. Feltételezi, hogy ha ötszáz forint körül fizet egy labdáért egy szakboltban, jobb eséllyel töri át a 100-as álomhatárt. Bár ebben téved, igyekezete dicséretes. Jobban jár, ha labdára szánt pénz felét oktatóra költi! Mert ami a labdára megy, az úgyis hamar a tóban vagy az erdőben végzi.
A paprikajancsi:
Könnyű felismerni, mert nemcsak a márkás labdája ismerős a tv-ből, hanem a ruházata és a többi cucca is. Kínosan ügyel rá, hogy csak a parkolóban a luxusverdája közelében, vagy a klubházban találkozhass vele. A pályán ritkán látni, ott általában frusztrált. Mivel úgyis Ő az élet császára, simán beleférhetne a méregdrága labda mellé egy állandó oktató, csak hogy legyen értelme megvenni azt fránya bogyót aranyárban.
A potyaleső:
Különös ismertetőjele, hogy szeret az erdőben és a tóparton sétálni, be-be néz a bokrok alá. Valószínűleg még soha nem vett labdát, úgyis talál magának. Ha nem, akkor még mindig ott a range labda. Irtó ciki figura. Ezen a tudásszinten a továbblépéshez már szüksége lenne egy jó közepes minőségű labdára. Párszáz forintért rendelhető a neten, a futár ingyen kihozza.
A realista.:
Szerencsére ebből van a legtöbb. Tudja, hogy a párszáz forintos labdák bár a drive-ok hosszúságát tekintve az Ő szintjén még nem jelentenek hátrányt, de bizony a rövid játékban közel sem olyan jól kontrollálhatók, mint minőségibb darabok. Neki már kell egy kis spin, hogy a pitch ütések után ne guruljon le a laszti a green-ről. Okos!
Az optimista:
A közepes HCP már annyi golf témájú médiafogyasztást feltételez, hogy látja, Tiger és a többiek milyen labdákkal nyomják és mivel krőzus, meg is veszi azokat. A magas kompressziójú tour típusok azonban még nem az Ő képességeihez vannak optimalizálva, ezzel semmilyen előnyt nem szerez. Inkább költse zsetonra, vagy vegyen golfórákat elsősorban a rövid játék csiszolásához.
A szarrágó:
A zsugori, vagy a fösvény kulturáltabb lenne, de annyira bosszant az ilyen, hogy megengedek magamnak ennyi kihágást. De tényleg! Ha már annyi pénzt elköltött golfra, hogy alig látszik a hendikepje, miért nem vesz egy rendes urethane bevonatú labdát? A gyönyörű közelítő ütései megállnának ott, ahol leesnek. Nem kéne tíz méterről puttolni, meg nyomás alá helyezni a chip-eket. Keressen egy nagyon tartós fajtát, egy szezont kihúzhat egy dobozzal, darabja egy ezres körül elérhető.
Az ügyes:
Kellő alázattal belátta, hogy az amatőr golfban egy jó közepes labdával is igen szép eredményeket lehet elérni. Hatszáz, hétszáz forintért már egészen jó, puha érzésű, jól pörgő produktumokat találni szinten mindegyik gyártó kínálatában. Az a körülbelül 1000 fordulat, amivel többet tud a prémium, nem biztos, hogy meglátszik a score-kártyán. De ahogy közeledik a scratch, előbb-utóbb muszáj lesz ebben is előre lépni.
A király:
Nincs miről beszélni. Ő már golfozni is tud, a labdája is felső kategóriás. És persze azt is tudja, amit a többiek még csak kapizsgálnak, hogy érdemes egy adott típust kiválasztani és ahhoz ragaszkodni mind a pályán, mind a gyakorló területen.
Mert bármennyire is hihetetlen, labda és labda között hatalmas különbségek vannak. Az urethane nagyságrendekkel puhább, jobb érzésű anyag, mint a surlyn. A 100-as vagy annál nagyobb kompressziónak köszönhetően a jó és nagy sebességű találatok nemcsak messzebbre repítik a lasztit kevesebb spinnel a driverrel, de sokkal jobb kontrollt biztosítanak a pörgéshez, így a távolság kontrollálásához is a közelítő ütéseknél.
Az pedig, hogy a range-en használt labdák viselkedése köszönőviszonyban sincs a pályán használtakkal, annak köszönhető, hogy azok egy rétegűek, alacsony nyomásúak és a tartósság érdekében kemény műanyaggal vannak bevonva. Kiválóak a bemelegítéshez, a swing gyakorlásához, de senkinek eszébe ne jusson ezekkel lemérni, hogy mekkorákat üt a vasaival.
Fotó: BilderBank