- Bodor Tanár úr jegyzete -
Akik később bármilyen okból a csernobili Lezárt Zónában jártak, egyöntetűen arról számoltak be, hogy a számukra legmegdöbbentőbb élmény a csend volt. Az ember puszta léte zajjal jár - valahol valaki valamit mindig csinál. De nem a Zónában. A zónát a halálos csend uralja.
A golfpálya nem Csernobil. A pályán kívül és azon belül is emberi tevékenység folyik, nem beszélve a természet hangjairól.
Repülőgépek repülnek, helikopterek jönnek-mennek, a Dél-pesti Kórházba szirénázva beteget visz a mentő, a szomszédos szántóföldön dübörög a kukorica kombájn, kolompolnak a tehenek, fütyül a váci személy, az M1-es autópályán lázasan folyik Európa átmenő forgalma, valahol lakodalmat ülnek, beleszól a komp hajókürtje, a kőfejtőben robbantanak, a 16-os szakaszon tehervonat halad át. Ezek külső zajok, melyek ellen nem tehetünk semmit.
De a pályán belül is van élet. Az indító szólítja a következő csoportot az elütőre, a labdatojó gép kiadagol egy vödör labdát, a szomszéd elütőn nagyot csattan egy driver, egy fácán kakas vészjelzést ad le, nyikorog egy troli, a békák a tóban zajos közgyűlést tartanak, valahol bemegy egy hole-in-one, azt ünneplik, a bíró autója tapossa a murvát, mennie kell valahová, az elütőn várakozó játékosok beszélgetnek, a fotós igazgatja a kameráját, a pályakarbantartók nyírják a füvet, egy szakaszon szabályvita van, száll a kakukk fészkére (ami nincs neki), és harmincezer néző ropogtatja a popkormot (azért csak annyi, mert a többi nem szereti a kukoricát). A pályán megszokott tevékenységek hozzátartoznak a golf játékhoz. Háttérzaj, amit el kell viselni.
Mindezekhez hozzá kell szoknunk. Meg kell tanulnunk kizárni a környezetet arra a 40 másodpercre, ami az ütéshez rendelkezésünkre áll, de legalább arra a 20 másodpercre, amíg koncentrálunk. Beállunk az ütéshez, és csak mi vagyunk, meg a labda. A gólyát meg ott egye meg a fene. Ütünk, majd szerényen fogadjuk a gratulációkat. Meg lehet tanulni, gyakorlás kérdése. Ez is a golftudás része, nem csak a jó lendítés. Nem állhat meg körülöttünk az élet csak azért, mert mi most éppen játszunk.
Más kérdés, hogy zavarni másokat nem szabad. Szándékosan végképp nem, de törekedni kell arra, hogy még véletlenül se. Nem csak nem illik, hanem a szabályokban is benne van. Miközben a másik játékos üt, ne beszélgessünk hangosan, ha lehet, halkan se, ne rendezzük át a golftáskánkban az ütőinket hangos csörömpöléssel, ne nyissunk ernyőt, ne húzogassunk cipzárt, ne tépjünk tépőzárt, mindezt megtehetjük 20 másodperccel később is. Ha közel van a szomszéd green, várjuk meg az elütőn, amíg a másik gurít. Álljunk meg, ha a szembe jövő szakaszon a közelünkben játszanak. De ez megfordítva is igaz, a gurító is, a szembe jövő is megvárhatja a mi ütésünket. Kis odafigyelés és elemi udvariasság kérdése. Egyáltalán tartózkodjunk minden hirtelen megnyilvánulástól. Ne tüsszentsünk, de köhögjünk, tessék zajtalanul megfulladni. Csak mérsékelten pislogjunk.
Természetesen mégis előfordulhat, hogy megzavarnak, mert a zaj közeli, hirtelen, vagy mindkettő, és nem lehet rá felkészülni. Ha erről egy játékostársunk tehet, mert figyelmetlen volt, akkor az ütést nincs jogunk emiatt semmisnek tekinteni, és büntetés nélkül újraütni. A Szabályok szerint a játékostársnak nem jár büntetés, és mi sem kövezhetjük meg, mert mint ismeretes, az vesse rá az első követ... Ezt is el kell viselni, mert a hibázás, beleértve mások hibázását is a golf játék része.
Azért a játékostársat szabad (és kell) figyelmeztetni kellő udvariassággal. Egy szemrehányó pillantás többnyire elég. A játékostársban általában tudatosul, hogy megzavart bennünket, szégyelli is magát érte, szeretné meg nem történtté tenni az esetet, amit persze nem lehet, de akkor legalább szeretné ha minél előbb túltennénk magunkat rajta, ne is beszéljünk róla. De azért a tudatában benne van, megjegyzi és okul belőle.
Más a helyzet a notórius zavarókkal. Akik úgy viselkednek a pályán, mint elefánt a porcelán boltban. Akik soha nem figyelnek másokra. Mennek, ütnek, zörögnek, beszélnek, láb alatt vannak. Zavarnak. Az ilyen ritka, általában a kezdők között gyakoribb, de ők többnyire megfelelő gyakorlatot szerezvén idővel kinövik. Maradnak azok, akik természetüknél fogva ilyenek, akiken nem fog a figyelmeztetés.
Ilyenkor hívhatunk bírót, aki büntetőütést csak akkor adhat, ha a helyi Magatartási Kódexben van az adott esetre szankció. Ha nincs, akkor a renitens játékost (akár egyszeri) szándékos zavarás, vagy több szakaszon ismételten elkövetett nem szándékos zavarás esetén kizárhatja feltéve, hogy mindezek (több egybehangzó tanúval) bizonyíthatók.
A másik véglet a notórius mimóza. Akit minden zavar. Lehetnek egyéni érzékenységek, amit el lehet fogadni; van akit az zavar, ha az ember a látóterében áll, van akit pont az, ha nincs szem előtt. Ha előre figyelmeztet, lehet hozzá alkalmazkodni. Joga van neki eldönteni, hogy mi zavarja, és mi nem. De az érzékenységnek vannak észszerű határai. Az már zaklatás, ha azt is kifogásolja, hogy tőle húsz méterre valaki távolságot mér, holott a lendületes (ready) golf játékban éppen ez a kötelező. Remélhetőleg idővel eljut a golftudás olyan szintjére, amelyen legalább a semleges tényezőket ki tudja zárni.
Megjegyzés: Van amikor nem megy úgy a játék, ahogy szeretnénk. Elég idegesítő, ha eközben időnként meg is zavarnak. Kézenfekvő, hogy ilyenkor mindenért a zavaró tényezőt lehet okolni. De nem érdemes.
Fotó: GolfDigest