Stroke saver - Forest Hills Hotel & Golf

1. szakasz (PAR 5, HCP 3)

Rögtön az elején egy kemény Par5 szakasz. A kezdőütésnél balra ne tévedjünk, mert végig piros büntetőterület várja az eltévedt labdánkat. Ha elég hosszú a drive-unk, akár a szemben lévő tavat is elérhetjük.. Marad a jobb oldal, ahol a rövidebb játékosok landing zónájában egy homokbunker fogadja a kezdőütést. Egy hosszú és pontos második ütéssel nagyon jó pozícióba hozhatjuk magunkat a green előtt, mivel a fairway széles és folyamatosan lejt. A green tágas és emelkedik, jól támadható. Jobbról green nagyságú homokbunker, balról meredek árok védi. Érdemes inkább elé játszani, majd egy jó chippel helyzetbe hozni magunkat.

2. szakasz (PAR 4, HCP 5)

A hosszú egyes után, felüdülés ez a rövid Par4 szakasz. Tekintettel, hogy a fairway bal oldalán végig homokbunkerek, vizesárok (piros büntetőterület), valamint egy nagyon magas fa is utunkat állja, így kezdésnél törekedjünk a fairway jobboldalának megjátszására, akár a jobbszélen található bunker melletti kavicsos utat is játszhatjuk. Azonban, ha túl sokat tévedünk jobbra, akkor közeli barátságot köthetünk a 3-as elütőről lesétáló sporttársakkal is. A közelítő ütésünknél a jobb oldalon lévő két méter mély bunker elkerülésére figyeljünk és ne üssük túl a greent, mert mögötte már a kerítés vár minket. A green tágas és az egész pályát tekintve a „legegyenesebb”. Ezen a greenen is igaz a zirci főszabály: minden green a völgy felé lejt.

3. szakasz (PAR 5, HCP 1)

Papíron a legnehezebb szakasz. Ha ez így nem is igaz, de az biztos, hogy sokunknak nem a szíve csücske. Az egy dolog, hogy hosszú, még a gyakori szembeszél is rendben van. A kihívás, hogy az egész szakasz balról jobbra lejt. Ha a kezdőütésünk életünk legjobb és legegyenesebb drive-ja volt, akkor a labdánk jó eséllyel a fairway jobb oldalán húzódó homok csapdák valamelyikében lesz. Ezen a szakaszon értjük meg először, hogy miért 133 a zirci pálya slope ratingje és miért hívják links típusú pályának. A kezdő ütésünkkel törekedjünk a sárgáról 210 méterre a bal szélen lévő tavacska irányát tartani, mert itt az egyenes ütés nem lesz kifizetődő. A labdánk egyszerűen legurul a szakasz jobb oldalára, ami vagy homok vagy a rough széle lesz. Ha jobbra tévedtünk a kezdő ütésnél, akkor mindenképpen üssünk provizórikus labdát, mert a Jurassic Jungle-ben kevés lesz a 3 perc. A második ütésünk sem lesz sétagalopp, mivel az egész szakaszon nincs egy talpalatnyi egyenes rész: nagyon figyeljünk a helyes beállásra és az irányunkra. Célszerű itt is a fairway bal szélén haladni, de legyünk tekintettel a green előtt 100 méterre található homokcsapdára. A green magasabban van, ezért érdemes eggyel nagyobb ütőt választani a támadásához. Jobb oldalán egy nagyobb homokcsapda és a meredek oldala, bal oldalon kisebb homokakadály védi a tágas greent. A green olvasásnál vegyük figyelembe, hogy a gurítóterület hátrafelé emelkedik és a jobb oldala sokkal magasabban van. Pin pozíciótól függően igyekezzünk mindig emelkedőre hagyni a putt-ot, mert itt könnyen futhatunk bele meglepő break-ekbe is!

4. szakasz (PAR 4, HCP 13)

A szakasz “szépsége”, hogy az előttünk található domboktól nem látjuk a célterületet - ahova ütni szeretnénk –,  illetve a pályán keresztbe futó kövekkel kirakott árkot sem. Driverrel csak akkor kezdjünk sárga elütőről, ha a labdánk 190-195 métert a levegőben tölt, mielőtt leesik. Szembeszélben akkor sem. Érdemes a szakaszt két egyenes vasütéssel elfelezni és a kezdő ütésünket a 180 méterre húzódó sárga büntetőterület elé játszani. Innen enyhén balra már látjuk a zászlót. Fontoljuk meg az ütőválasztást, mivel a green jóval magasabban fekszik! Bal és jobb oldalát homokcsapdák védik ennek a legbarátságosabb green-nek. A hátsó része kissé emelkedik, de a legnagyobb részén akkor sincs break, ha esetleg így is látjuk.

5. szakasz (PAR 3, HCP 15)

Megengedő Par3 szakasz. Bal oldalon elöl és a jobb oldalán homokkal védett, enyhén emelkedő tágas green-re érkezhetünk a megfelelő ütőválasztást követően. A green előtti terület lejtős - begurulnak a röviden megütött labdáink is a fairway végéig – viszont a greenre már nem fognak felérni, mivel az egy méterrel magasabban van, főleg a bal oldalon. Innen a régi mondást – miszerint chippeljen, aki tud – figyelembe véve, akár nyugodtan puttolhatunk is, mivel ez a szakasz is - mint egyébként a pálya teljes egésze - mindig kifogástalan minőségben vár minket.

6. szakasz (PAR 4, HCP 7)

Egy “U” alakú fairway következik. Érdemes jobbra kezdenünk, mivel a szakasz nagyon lejt jobbról balra. A közelítő ütésnél figyeljünk rá, hogy a green nagyon keskeny – az elejét támadjuk - ne guruljon túl a labdánk. A helyes beállás és irány itt is fontos, mivel gyakorlatilag nincs egy egyenes része a szakasznak. A második ütésünk ne legyen rövid, mert szemből a green homok csapdákkal nagyon jól védett.

7. szakasz (PAR 4, HCP 11)

Hosszú Par4 szakasz, a mókás hatost követően, de ez legalább egyenes! A fairway tágas, ha nem a homokba kezdtünk a fairway közepén, akkor egy hosszú második ütéssel megpróbálhatjuk a green-t támadni, illetve elé játszani. Lehetőség szerint kerüljük el a fairway közepén található szív alakú homokcsapdát. A green jobbról, balról és hátulról is homokcsapdákkal van körbevéve. A szakasz hátsó fele folyamatosan lejt, egészen a green-ig, ott viszont emelkedik.

8. szakasz (PAR 3, HCP 17)

A szakasz nehézsége, maga az elütő. Erősen lejt előre, ezért figyeljünk a beállásra és a megfelelő súlypontra! A tágas green jobb oldalán homokcsapda, bal oldalán magasabb dombok csalogatják a labdánkat.

9. szakasz (PAR 4, HCP 9)

A legnehezebb! A driver-t - amennyiben 200 méter felett ütünk vele - ne vegyük elő, mert labdavesztés és büntetőütés lesz a “jutalmunk”. A szakasz végig lejt, a kezdő ütésnél nemhogy a zászlót, de még az első ütésünk célterületét sem látjuk. Ha a piros-fehér karó irányát tartjuk, ami elvileg a szakasz közepét jelöli, akkor jó eséllyel homokban, vagy ha túl hosszú az ütésünk, akkor pedig a sárga büntető területtel határolt láposban lesz a labdánk. Érdemes a szakasz közepén húzódó fasor bal oldalán található fehér, korhadt fát célozni egy 170-190 méteres ütéssel. Ha sikerült az ütésünk, akkor nagyon jó pozícióban találjuk magunkat a plató tetején és innen már látjuk a green-t is, ami legalább 10 méterrel lejjebb van, mint ahonnan ütünk. Ha csak egy kicsit lett hosszabb a kezdő ütésünk, még van esélyünk a labdánk megtalálására, mivel a plató kétszintes és ha felső részén már csak gurult, akkor az alsó szélén megáll az itt mindig magasabbra hagyott fűben. A green közelítésénél figyeljünk a fairway két oldalán található számtalan homokcsapdára. Balra fehér karók, jobbra magas háló védi a szakasz alsó felét. Ha a hálón kívülre sodródtunk, nyugodtan emeljük vissza a labdánkat a szépen gondozott kertből, az apartmanban megszálló vendégek legnagyobb megelégedettségére. Talán ez a legnehezebb green, nagyon erősen lejt a fairway felé és döntő részében balra is. A Bogey itt “ajándék”.

10. szakasz (PAR 4, HCP 10)

Talán még fontosabb a jó kezdőütés, mint az első szakaszon volt, ha minimálisan balra tévedünk, akkor jóeséllyel a tó mellől fogjuk ütni a harmadik ütésünket a büntető droppolás után. Érdemes a szemben lévő fasortól jobbra kezdeni és egy jó draw ütéssel támadni a fairway-t. Egy 200 méteres kezdőütés után még mindig 170-180 méterre leszünk a green szélétől. A hivatalos felmérés szerint ez a szakasz a tizedik legnehezebb szakasz, előtte a negyedik volt. Véleményem szerint még mindig ez az egyik legnehezebb, mind a hossza, mind az akadályok miatt. Egyértelmű Bogey szakasz.

11. szakasz (PAR 4, HCP 12)

Talán a pálya legkönnyebb szakasza. A kettes elütőhöz képest jobbra és hátra kezdünk, így a pálya bal oldalán található „zavaró” tereptárgyak kevésbé befolyásolják a játékunkat. Nyugodtan támadhatjuk a szakasz közepét egy hosszabb vas ütővel, vagy hybriddel. A fairway közepén található homokbunker a sárga elütőtől 150 méterre kezdődik, ezt mindenképpen igyekezzünk elkerülni. Ha középen vagy jobb oldalon maradtunk, egy rövid ütéssel a zászló mellett találhatjuk magunkat. Egyértelmű cél a Par, Birdie eséllyel!

12. szakasz (PAR 4, HCP 14)

A tizenegyes szakaszon megszerzett jókedvünk kicsit csillapodik, amikor felállunk ennek a hosszú Par4 szakasznak az elütőjére. Itt is a 120 méterre található bal oldali tavacska az irány és a mentsvár. Jobbra semmiképp ne tévedjünk, mert annak vesztett labda, vagy kalandos bozótharc lesz a vége. Balra bátran ronthatunk, vidám perceket szerezve így, a hatos szakasz green-jén puttoló újdonsült barátainknak. Egy „jó” kezdés után vagy a saját, vagy a bal oldalon szembejövő hatos fairway-éről szükségünk lesz egy hosszú közelítő ütésre. Célszerű a magasan fekvő green elé, középre játszani és innen egy magabiztos chippel megadni a Par esélyét.

13. szakasz (PAR 4, HCP 4)

Személyes kedvencem! Az elütő és a zászló közötti egyenesen végig rough húzódik. Kétféleképpen játszhatjuk meg a szakaszt. A hagyományos úton: jobbra kezdve a sárga büntetőterület mögötti fairway-re ütjük a kezdést és innen egy rövid vassal a tágas,  egyenes green-en vagyunk, Birdie esély, easy Par. Az unortodox, és egyben izgalmas változat: a velünk szemben elhelyezkedő rough végén, 245 méterre egy széles homokbunker védi a greent. Ezért enyhén balra kezdünk a tizennégyes elütőn várakozó játékostársak felé - az érintettek legnagyobb örömére – és amennyiben ez egy jól sikerült fade ütés, akkor máris a green-en vagyunk. Hátszél és Texas scramble játékforma esetén mindenképpen megér egy próbát.

14. szakasz (PAR 3, HCP 16)

Az ötös elütőhöz képest bal oldalról támadjuk a tágas greent. Balra ne hibázzunk, mert sárga büntetőterület és kellemetlen rough vár minket. Jobbra tévedve a hetes szakaszról folytathatjuk a játékot. A green itt is bizonyítja a helyi szabályt – ha esetleg másként is látjuk -,  akkor is mindig a völgy felé lejt!

15. szakasz (PAR 4, HCP 6)

A kezdésnél figyeljünk rá, hogy az “U” alakú fairway jobb szélével állunk szemben, törekedjünk az egyenes kezdőütésre és a labdánk a fairway közepére fog gurulni, mivel nagyon erősen lejt a szakasz. Balra megengedő a pálya, lesz helyünk a második ütésre. Ha jobbra sodródtunk le a kezdő ütésünkkel, számítsunk rá, hogy nem a legjobb helyzetből folytathatjuk a játékot. Át kell verekednünk magunkat egy fasoron és nagyon kellemetlen beállással fogjuk megütni a labdánkat. A green-re érve higgyük el a breaket, amit látunk. Hátrafelé és természetesen a völgy felé is erősen lejt!

16. szakasz (PAR 5, HCP 8)

A pálya leghosszabb szakasza! Ha a kezdő ütésünkkel balra tévedtünk, akkor a bevett FORE helyett, nyugodtan kiáltsunk MÓKUST – a helyi szokásoknak megfelelően – a pályán kívüli erdőbe távozó labdánk után. A fairway-en igyekezzünk a bal oldalon haladni, mert a jobb oldali sávból könnyen legurul a rough-ba a labdánk. Középen számtalan apró domb teszi izgalmassá a szakaszt és a zászlót még a második ütésünknél sem fogjuk látni, mert annyira lejt a pálya. A green-en minimális break-ekkel fogunk találkozni.

17. szakasz (PAR 3, HCP 18)

Teljesen más arcát mutatja, ez a - felmérés által könnyűnek találtatott - szakasz, bár korábban ez volt a hcp6, és nem véletlenül. A jobboldali homokcsapda sokkal jobban védi a greent ebből az irányból. Ha rövidre rontunk, akkor egy kellemetlen ütés következik a rough-ból és még egy vizesárkot is át kell játszanunk. A green nagyon jól fogadja a labdánkat, és természetesen a völgy felé lejt.

18. szakasz (PAR 5, HCP 2)

A legszebb! Annyival könnyebb a kilences testvérénél, hogy itt két ütésünk van leérni a pálya közepén található plató tetejére. A kezdőütésnél mind a 25 hektár a miénk, jobbra bátran tévedhetünk. Balra lehetőleg ne, mert a legelésző marhacsorda nem díjazza a labdánkat és nem is adják vissza azt. Második ütésünknél szintén (mint a kilences szakasz esetében) a plató szélén álló korhadt fa a cél, de ügyeljünk rá, hogy távol maradjunk a fairway bunkerektől. Ha a platón vagyunk, a kilences szakasznál leírtaknak megfelelően járjunk el és nem érhet baj minket.