- Huszti György írása -
Budapesttől mintegy 500 kilométerre (nagyjából 6 órányi autóútra) Erdély szívében az ősi történelmi erdélyi főváros (Gyulafehérvár) szomszédságában helyezkedik el Románia jelenleg egyetlen 18 szakaszos golfpályája, a 2016-ban alapított (2018-ban megnyitott) Theodora Golf Club. Így kis túlzással erre az egy, maroscsügedi golfkomplexumra összpontosul az ezres létszámot valamivel meghaladó román golfbázis. Egy 19 milliós országban meglehetősen gyér felhozatal, sovány vigasz, hogy ebből a szempontból jobban állunk mint délkeleti szomszédunk.
De haladjunk szépen sorban. A megközelítéssel nincs különösebb baj, szinte végig autópálya (a román oldalon egy kicsit talán jobb minőségű) vezet célunkhoz, fennakadást csupán egy mintegy 2x50 kilométeres sztrádamentes pauza okozhat, illetve a régi szocialista időket idéző határátkelő, ahol (schengeni övezet híján) a félórától a “végtelenségig” tartó időintervallumban rabolnak el időt az életedből, hogy azután távolról ránézzenek a személyidre és továbbintsenek. De nyilván ezzel számolnia kell annak, aki ebbe az irányba indul hódolni szeretet hobbijának.
A határon átrágva magad, az utazás igazán gyorsan telik, az út mindkét oldalán tudsz gyönyörködni a Kárpátok bevezető bérceit szemlélve, szinte nincs olyan kanyar amely ne rejtene valamiféle vadregényes látnivalót a város betondzsungelében pallérozott szemeidnek.
Megérkezvén a Resortba igazán impozáns látvány fogad, átgondolt klubház, nagyon szépen megkomponált Villaépületek a parkoló mindkét oldalán, teljesmértékben európai kivitelezéssel, megoldásokkal. A Villapark apartmanjai szépen, igényesen felszereltek, középkorú (és fiatalabb) golfutazóknak talán kissé idejétmúlt stílusú bútorzattal (kissé talán “Pólus Palace feelinget” árasztva), de persze, mint tudjuk: ízlések és pofonok. Nyugodtan kívánhatnánk, majd minden hazai golfpályára legalább ilyen klubházat és szobákat. Az ár-érték arány mellesleg lenyűgöző. Erősen érződik mindenen, hogy a tulajdonos, Románia egyik leggazdagabb vállalkozója a “Baromfikirály” Ioan Popa, aki - a román golfozók szerencséjére - igazi megszállottja a sportágnak.
Mint ahogyan az étteremre sem lehet panasz - a berendezés stílusa itt is olyan, amely e sorok írójának ízlésével nem randevúzik ugyan - ugyanakkor kétségtelenül látszik az igényesség és a megfelelő mennyiségű pénz találkozásának metszéspontja. A nyitott teraszról és a hatalmas üvegportálok mögé helyezett étteremből kitűnően szemügyre vehető a gigantikus méretű ikergreen, amely szív alakú sziget formájában emelkedik ki a mesterséges tó “habjaiból” pazar látványt nyújtva az étterem vendégeinek, akik így két fogás között egyszerre mustrálhatják a kilences és a tizennyolcas szakaszok befejező gurításait.
Az ételek minősége és választéka egészen pompázatos. Bár, ilyen típusú, már-már fine dining szerű élményben lehetne része a hazai golf szerelmeseinek a hazai golfvégeken. A fogások nem csak küllemükben szemet gyönyörködtetőek, hanem ízeikben, zamatukban is kifogástalanok, a helyi séf - Ioan Oaná - igazán jól végzi itt a dolgát. Az étterem árai valamivel a hazai elitpályák étterem árai alatt maradnak.
De forduljunk rá, amiért valójában jöttünk, a GOLFRA. A pálya előtt egy könnyed bemelegítés a range-n. Távolról egészen impozáns látványt mutat a leginkább egy hatalmas félbevágott hordóra hajazó fedett Driving Range, de a meglepetés akkor ér amikor észleled. hogy a range mérete nem teszi lehetővé, hogy a vasakon kívűl más ütőket is használj, sőt abból is legfeljebb a négyes-ötös darabokig tudsz lelétrázni. Jobbra tévedve ugyanis a - vadvirágokról ötletesen elnevezett - Villákat, míg balra tévedve az egyes szakasz játékosainak testi épségét veszélyezteted. Ezt egyébként szokatlanul erős és arrogáns stílusban hozza tudtodra a helyi Pro, aki éppen szakadt farmerjában oktatgatja a range-en a szintén farmerben felvonuló helyi tanítványait, a(pró) hendikepje egyébként a swingje alapján ránézésre valahol a 15-20 értékek között mozoghat.
Kissé erős és kényelmetlen kérdésként fogalmazódik meg Benned: akkor a román golfozók hol (és kitől) tanulnak meg pl. drive-olni?
De félre a bemelegítés okozta “sokkon”, induljunk a pálya felé.
Nos, hogyan is fogalmazzunk? Elképzelhető (sőt szinte bizonyos), hogy néhány év múlva összeérhet a befektetett pénz és energia, egyelőre azonban meglehetősen óvodás korban totyog a 18 szakasz. A láthatóan nem csekény mennyiségű befektetés ellenére ez a pálya (szigorúan csak a pálya, nem az étterem és a resort) jelenleg nem férne be a magyar Top5-be, sőt a Top10-be is csak annak végefelé. A hatalmas méretű green-ek állapotával nincs baj, nyilván egy új green sosem fogadja úgy a labdákat, mint egy több évtizedes gurító terület, ugyanakkor ha egy magára valamit is adó pálya esetében láthatóan 8-10 napos benőtt pin-ekkel találkozik az egyszeri golfozó az mindig kérdéseket vett fel, miképp az álmoskönyvek szerint az sem tesz jót a szakaszoknak, ha gyomirtó láthatóan ritka vendég a fairway-eken, ezáltal egy speciális gyom és fű keveréke fogadja a kaucsuklabda kergető turistákat. A rough-ok a legtöbb helyen megfelelő állapotban várják az eltévedt labdákat, ugyanakkor sok esetben erős fűhiány érződik a kopott területeken.
Összességében - bár valóban kitűnő a konyha - de csak a vacsoráért felesleges ennyit autózni pillanatnyilag. Tudomásunk szerint jelenleg Bukarest környékén három golfpálya épül, esetleg a nagyobb konkurencia jó irányba mozdíthatja előre a néha a konkurencia hiányát mutató csapategységet. Kipróbálni nyilván érdemes a pályát, hiszen Szent Ágoston szavaival élve: „A világ egy nagy könyv, és aki nem utazik, az csak egy oldalt olvas el belőle”, ugyanakkor ez a golfPÁLYA "élmény" vélhetően nagyon kevés golfozót vonzana idehaza, ez a pálya sajnos egyszerűen még nincs "beérve".
--- --- ---
Pályák megközelíthetősége:
Akit az 500 km-es távolság (Budapestről) és a kissé kiszámíthatatlan határellenőrzés nem riaszt el, az kényelmes és a végefelé látványos utazásra számíthat. (A nagyszebeni reptér mellesleg mindössze szűk 80 kilométerre található).
Játszhatóság:
Azokon a helyeken, ahol a rough-ok zöldek (tehát nem a beton keménységű kiszáradt területről kell továbbhaladnunk), erős csuklóra van szükség, hogy a tömör és vastag fű-gyom keverékből “értelmesen” kikecmegerjünk. A pályán nagyon kevés a blikkfangos, elgondolkodtató megoldás, elképzelhető, hogy a fák növekedésével ez majd változni fog, de egyelőre sajnos ez a helyzet. A fairway bunkerek kapcsán olyan érzése van az embernek, hogy “ott vannak” ugyan, szép fehér homokkal meg is vannak töltve, de inkább csak látványelemek (sok helyen egyszerűen “ki vannak véve” a játékból, szinte már-már esélytelen beleütni a labdákat). Érdekesség, hogy itt található talán Európa egyik leghosszabb a szakasza, a befejező 18-as, amely a fehér elütőről 735 métert számlál (Par6). A pálya hossza a standard férfi (sárga) elütőről 6271 méter (mintegy 80 méterrel hosszabb, mint pl. a Pannonia a fehérről). a standard női (piros) elütőről 5648 méter (nagyjából mint a Pannonia a kékről)
Ételkínálat és annak minősége
Mint ahogy fentebb megírtuk, nagyon kevés hazai golfpálya étterme tudna versenyezni az ételek ízével és a tálalás minőségével. Bár ilyen lenne minden hazai golféttermi kínálat.
Egyéb szolgáltatások:
A ProShop termékei és felhozatala korrekt, de nem érik el a valódi ingerküszöböt. A pálya egyébként jól felszerelt bérelhető konferenciateremmel, míg a Villapark egy kültéri wellness medencével is rendelkezik.
Fotó: Booking.com