Paul Pohi a Tbilisi Hills igazgatója
Grúzia első 18 szakaszos golfpályája 2018-ban nyitotta meg kapuit, rá egy évre már European Tour Destination besorolást kapott, néhány hónapja pedig Európa 34. legjobb pályájának választották. Az észt klubigazgatóval Paul Pohi-val beszélgettünk a siker titkairól és arról, hogy hogyan lehet a semmiből golfkultúrát építeni egy erősen kelet-európai országban.
Észtországról elég sokat lehet olvasni a különféle internetes portálokon, nem véletlenül. A mindössze 1,3 millió lakossal rendelkező balti állam fejlettsége közelít a skandináv államokhoz, a közigazgatása szinte teljesen digitális, az ország lakói már jó néhány éve online szavaznak, interneten vallják be az adójukat, és ami azt illeti, egyre többen golfoznak is közülük.
Ez utóbbiban komoly szerepe van interjúalanyunknak, Paul Pohi-nak, aki pár napot Budapesten töltött, és a Magyar Golf Szövetség, illetve a Continental Citygolf Club mellett szerkesztőségünket is meglátogatta. A szakember korábban az észt PGA főtitkára volt, tanácsadóként segítette az Észt Golfszövetség munkáját, profi edzői tanulmányait pedig Kaliforniában folytatta, így nagy érdeklődéssel faggattuk Őt arról, hogy egy ilyen apró és nem különösebben meleg éghajlatú ország hogyan termelhetett ki enyhe túlzással néhány esztendő alatt 3 000 versenyengedéllyel rendelkező golfozót. De amellett sem mehettünk el kérdések nélkül, hogyan válhatott Grúzia első 18 szakaszos létesítménye, a Tbilisi Hills két év alatt a régió egyik legjobb golfpályájává, és miben látja a siker titkát az észt klubigazgató.
Honnan jött az ötlet, hogy egy csupán pár tucat golfozóval rendelkező, turizmus szempontjából is inkább feltörekvőnek számító országban egy 18 szakaszos, európai-színvonalú versenypályát kell megépíteni?
Igazság szerint a másik irányból indult el ez a történet. Észt befektetők egy ingatlanprojektet indítottak el Grúzia fővárosában, Tbilisziben, a kormányzat pedig a megvalósulást többek között egy 18 szakaszos golfpálya megépítéséhez kötötte. Véleményem szerint ez egy nagyon okos lépés volt a kormányzat részéről, hiszen a pálya hozzájárul a helyi turizmushoz, és nem csak a vendégéjszakák számát növeli, hanem azok minőségét is. A Grúziába érkező turisták többsége inkább hátizsákos utazó, akik az alacsony árszínvonal miatt választják az országot. Ez a golfpálya azonban más típusú turistákat is képes bevonzani.
Mi a golfpálya elsődleges célcsoportja, a helyi grúz játékosok, vagy az országba érkező turisták?
Mindkettő. Ma - többek között - éppen erről beszélgettünk Makszin Áron főtitkár úrral is, a célom a kezdetektől egy stabil alap megépítése volt, két lábon pedig könnyebb állni, mint fele annyin. Bár a befektetők első körben inkább a turistákat célozták meg, én úgy gondolom, hogy a helyi golfozók nélkül nagyon nehéz egy golfpályát fenntartani, főleg egy olyan politikailag instabil országban, mint Grúzia. Ha valami miatt egyszer elmaradoznak majd a turisták, a pályának akkor is változatlan színvonalon kell tudni működnie, erre pedig a grúz játékosok jelenthetnek egyfajta garanciát.
Tbilisi Hills - European Tour Destination
A grúz golfélet felépítése mennyiben hasonlít ahhoz a munkához, amelyet Észtországban végeztetek? Milyen mértékben tudsz a hazai tapasztalatokra támaszkodni a grúz golfélet megalapozása során?
A projekt egyik kezdeti befektetője egy észt golfozó volt, ő pedig mindenképp szerette volna az észt tudás elvinni Grúziába. Én magam is látom egyébként ezt a párhuzamot. Grúzia nagyjából 20 évvel lehet Észtország mögött a golf tekintetében, de ez a hátrány gyorsan csökkenthető lesz, amennyiben ezúttal nem követjük el azokat a hibákat, amiket a hazámban elkövettünk a golf bevezetésekor. Észtországban körülbelül 28 éve létezik a golf, de bő 20 évig a kezdő golfozók konverziós rátája 5 százalék alatt volt, tehát a kezdő programok elvégzését követően 20-ból 19 ember lemorzsolódott, és nagyjából csak 1 vásárolt klubtagságot valahol és vált aktív golfozóvá.
Vajon mi lehetett ennek az oka?
A kezdő golfozó program úgy volt felépítve, hogy a golfoktatók tisztességen ki legyenek fizetve, de az igazából már “senkit sem érdekelt”, hogy mi történik a golfozókkal a pályaengedély megszerzése után. Én ekkoriban a Niitvälja Golf Clubban dolgoztam, ahol egy kicsit máshogy álltunk a kezdő golfozó programhoz. A konverziós rátát a legjobb évben sikerült 33,8 százalékra feltornázni, ez több mint 100 új tagot jelentett a klubnak. Az érkezésem előtt egyébként Tbilisi Hills is ugyanezt a hibát követte el, a tulajdonosok ezért is kértek fel erre a feladatra. 2019-ben ennek megfelelően már volt kezdő golfozó programunk, amelyen körülbelül 130 ember vett részt, az pedig hamarosan kiderül, hogy közülük hányan váltanak klubtagságot. Én nagyjából 20 százalékukra számítok.
Mi volt a különbség, mit csináltatok alapvetően másképp a Niitvälja Golf Clubban, mint máshol?
A kezdő golfozó program mindenhol csak egy hétvége volt, szombat-vasárnap, tehát két nap, összesen tíz óra. A munka végeztével az oktatók megkapták a pénzüket, majd jött a következő hétvége, újabb nyolc-tíz emberrel. Akik végeztek, azok nyilván nem voltak még golfozók, segítségre lett volna szükségük a felszerelés választásban, a klubtagsági csomag tekintetében, a további órák megszervezésében, stb., de ezt nem kapták meg. Mi csak annyit “csavartunk” a történeten, hogy kettő helyett három napra húztuk szét a képzést, már ez is sokat segített abban, hogy a kezdők jobban be tudják fogadni a hallottakat. Körbe is vezettük őket a pályán, programokat szerveztünk nekik , nem engedtük el a kezüket. Tbilisi Hills-en ugyanezt csináljuk, a kezdő golfozókat végigkísérjük az úton. Minden frissen végzett kap egy 60 napos tagságot az első 9 szakaszra, ezen időszakban ingyenesen használhatják a bérütőinket, a trolley-jainkat, a driving range labdákért sem kell fizetniük és kapnak további öt óra oktatást is. Idén pedig már külön kezdő versenyeket is szervezünk majd a számukra, aminek köszönhetően nem csak versenyrutint szerezhetnek, hanem be tudnak illeszkedni a körforgásba, új emberekkel tudnak megismerkedni, ami miatt komfortosabban mozognak majd a klubban és a pályán egyaránt.
Meglepő, hogy egy European Tour Destination pálya ilyen szinten foglalkozik az új golfozók nevelésével, de az előzmények fényében teljesen érthető. Ha versenypályaként nézzük Tbilisi Hills-t, hova lehet még tovább fejlődni?
Rengeteg dolog van, amiben tovább tudunk még lépni. A tereprendezési munkák gyakorlatilag még jelenleg is zajlanak, a cím megszerzése nem jelenti, hogy szeretnénk leállni. Mi egyébként egy elég egyedi pálya vagyunk, valószínűleg ennek is köszönhető az előkelő 34. hely. A pályáról a kilátás gyönyörű, a Kaukázusok, Tbiliszi központja és Grúzia egyik nevezetessége, a Shavnabada Monostor egyaránt szemet gyönyörködtető látvány. A golfozók logisztikája is kiemelkedő, a driving range és az első szakasz elütője is egyaránt csupán néhány lépés a jól felépített klubházunktól, a szolgáltatásaink is magas színvonalúak, itt az étteremre és a pro shopra is gondolok. De ettől függetlenül tovább kell fejlődnünk, hogy megtarthassuk a helyezésünket, de persze örülnék, ha akár javítani is tudnánk rajta.
Ha jól tudom, a greenkeeper csapat grúz kollégákból áll? Honnan van meg a tudásuk ahhoz, hogy egy ilyen magas színvonalú pályát megfelelőképpen tudjanak gondozni?
Az első vezető greenkeeperünk észt volt, akivel több más kolléga is érkezett kimondottan azzal a céllal, hogy a helyi munkaerőt kiképezzék. Jelenleg amerikai a vezető greenkeeperünk, David Brinkle, Ő korábban több PGA Tour esemény helyszínéül szolgáló pályán is dolgozott, megjárta a Közel-Keletet is. Óriási tapasztalattal rendelkezik és azt is tudja, hogyan kell egy csapatot irányítani.
Az észt és a grúz golfélet fellendítésében is jelentős szerepet vállaló szakemberként mit tanácsolnál a magyar golféletben aktívan tevékenykedőknek?
Nem tudom, hogy Magyarországon hogyan kerülnek be az új emberek a vérkeringésbe, de egy dolog biztos: türelmesnek kell lenni a kezdőkkel. A kluboknak oda kell figyelniük rájuk egészen addig, amíg ténylegesen golfozóvá nem válnak, golfozókká pedig akkor válhatnak, ha már komfortosan mozognak a pályán, ha ismernek más játékosokat, többé-kevésbé beilleszkedtek a rendszerbe. A régebbi, adott esetben idősebb golfozóknak sem szabad türelmetlennek lenniük, nem szabad “kitaszítaniuk” az újonnan érkezőket. Ebben a klubok is segíthetnek például úgy, ha kijelölnek olyan időablakokat, amikor kezdők vannak a pályán, így nem fogják feltartani a tapasztaltabb játékosokat. Azt kell látni, hogy a kezdő golfozóvá válás is egy hosszú folyamat, amelyben segíteni kell őket. A kluboknak pedig nem szabad, hogy “fájjon”, hogy például az amúgy is ott “porosodó” ütőket odaadják nekik, főleg ha végül ezen is múlhat majd, hogy mennyi golfozó lesz az országban.
Nagyon szépen köszönjük az interjút!
Én köszönöm a lehetőséget!
Az utolsó green és a Monostor a naplementében
A caddie.hu csapata ezúton is köszönetét fejezi ki a Continental CityGolf Club ügyvezető igazgatójának, Bodnár Csabának a messzemenő és professzionális segítségért!
Fotók: TbilisiHills