Hamarosan új rovatunk indul BigBerta címmel, ahol Berta Zsolt sporttársunk fog időről-időre egy-egy gondolatébresztő VÉLEMÉNYCIKKEL jelentkezni a hazai és a nemzetközi golfélet olyan eseményei kapcsán, amely emocionálisan megérinti, illetve megihleti. Fogadjátok szeretettel Zsolt írását:
- Berta Zsolt véleménycikke -
"Uniós pénzből építenek luxus rehabilitációs központot a balatoni golfklubban" szállt fell a hír a 24.hu-n, amit a caddie.hu is átvett, ennek kapcsán elemzem ki a balatonudvari pálya fejlesztésekor elkövetett hibákat és teszek javaslatokat a jövőre nézve.
"Royal Balaton Golf & Yacht Club" - így indult a fejlesztés, szálloda, vitorláskikötő, impozáns klubház és egy nemzetközi szinten is kiemelkedő golfpálya: gondolom ez lehetett az eredeti koncepció, amiből a 18 szakasz megépítése kiemelkedő színvonalon megvalósult ugyan, de:
- a pálya nem lett "nemzetközi szinten is kiemelkedő", merthogy nemzetközi versenyek rendelkezésére az infrastruktúra hiányában alkalmatlan,
- a kikötő fejlesztés elmaradt, így a "yacht club" már csak "club",
- az impozáns klubház helyett megépült egy takaros vidéki kunyhó (ha valaki ezzel nem értene egyet, nézze meg a Zala Springs klubházát, de szívesen megmutatom Hegyi J. Attila és jómagam Kecskemétre tervezett klubházát is),
- szállodának pedig se híre se hamva.
A 18 szakasz bármilyen csodálatos helyen is épült meg (az ország legszebb panorámájú és legtrükkösebb szakaszaival) a "járulékos" beruházások híján már a megnyitáskor halálra lett ítélve, amire a gazdasági válság, a banki adósságtörlesztés terhei, a pénzügyi válság miatti extra devizahitel teher, az önkormányzati telekadó-mizéria csak rátett egy-egy jókora apáttal.
Mindehhez még hozzájárult, hogy miközben nincs 100 single hendikeppes sportoló az országban, olyan nehéz pályát építettek, amire egy 25 HCP feletti golfozó csak öngyilkossági céllal ment ki játszani. Nem nevezhető élvezetes "játéknak" az, amikor 20 golflabdával kell indulni, mert a nagy része amúgy is a raffban, tóban, bányában marad. (Személyes megj: Ez a tulajdonosváltással szerencsésen megváltozott, ma már én is le tudok jönni jelentősebb labdaveszteség nélkül és végre élvezem a játékot.)
Tekintve, hogy 50 km-es körzetben nincs nagy város, ez egy resort pályának épült, ami török, spanyol, olasz desztinációkkal versenyez a nemzetközi golfturizmus gyilkos pályáján (hogy egy találó képzavarral éljek). Egy sikeres nemzetközi golfdesztináció-fejlesztés receptje az alábbi:
1. Lokáció: Balaton a magyar tenger -mondjuk, de erről csak az NSZK-sokat sikerült 30-40 évvel ezelőtt meggyőznünk, akik az NDK-s rokonokkal találkoztak a Balaton partján, egyébként a Földközi (Adriai, Fekete stb) tenger a tenger, a magyar tó, csak egy tó, de ezzel együtt ezt még vehetjük úgy, hogy jó választás, sikerült a maximumot kihozni belőle. (Ld tihanyi panoráma)
2. Megközelíthetőség külföldről: Fapados járatokkal Liszt Ferenc reptérről + repülőtéri transzferrel megoldható, ez külföldről nézve közepes. Sárvár közelebb van, de oda egyelőre kevés a járat, egy helikopter leszálló pálya is kelleni fog.
3. Szállás és golfpályák viszonya, távolsága. Itt van az a pont, ahol már az elején el lett szabva a fejlesztés. Egy golfdesztináció 4-5 csillagos szállodák és apartmanok 30 perces (traszferrel) rádiuszában 3-5 db 18 szakaszos golfpályát jelent, olyan pályákkal, amik kezdőknek és haladóknak egyaránt biztosítják a játék élvezetét. Egy pálya, nem pálya.
4. Kiegészítő szolgáltatások és infrastruktúra: be lett tervezve, de (vissza nem térítendő támogatás hiányában) elmaradt a vitorláskikötő, a szálloda és a klubház fejlesztése.
5. Professzionális üzemeltetés, szolgáltatások: Magyarországon 30 évvel a rendszerváltás után ezzel még mindig hadilábon állunk, ez alól az előző üzemeltető sem volt kivétel.
6. Professzionális marketing, tour-operátorokkal és a többi magyar golfdesztinációval való együttműködés: Batta Krisztit tessék megkérdezni, horror-sztorikat tud erről mesélni.
Az új tulajdonos (“tudjukki”), az olimpiai álom jegyében és a várható támogatás megszerzésének biztos tudatában vette meg a pályát. Ezzel végre pótolható a legfontosabb hiányosság: a szállások hiánya. Ugyanakkor ez még nem lesz elég, a szálloda, apartmanok, új klubház mellé még további lépések is kellenek:
1. A bezárt balatongyöröki "Imperial" megvétele, 18 szakaszossá bővítése. Ezzel és az amúgy is közeli kezekben lévő Pannóniával már olyan pálya-trió ajánlható ki, ami már a nemzetközi kiállításokon megjelenő prospektusok szintjén is vonzó ajánlat. Tudom, hogy a pálya kínálati ára túlárazott, de idővel…
2. Nemzetközi marketing beindítása: ez nyilván a szálloda hiányában maradt el eddig, ugyanakkor a 2022-es szezont már idén meg kell alapozni, az idő meglepő módon kevés. Ha csak az orosz golfpiacot nézzük: az orosz golfpályák május-szeptember között vannak nyitva (az év többi hónapjában hó alatt vannak a pályák), ehhez képest 3-10 ezer tagdíjak és 150-200 eurós greenfee-k jellemzőek. Nyilvánvalóan csak a leggazdagabbak golfoznak, azok viszont fanatikusok, szívesen játszanak külföldön, csak egy "jó ajánlatra" várnak.
3. Professzionális nemzetközi színvonalú üzemeltetés beindítása. Ez is nyilvánvalóan a szállodaberuházás hiányában nem valósult meg eddig (ld. Tringer Laci "Don Quijote szerű" forrás nélküli küzdelme), hiszen rövid távon magas költséggel jár, ami a szálloda és a belföldi (de főleg a) külföldi golfturisták hiányában nem térül meg.
Személy szerint örülök, hogy végre van lehetőség, forrás ezen nagyszerű pálya beindítására, nemzetközi golféletbe való bevonására és ígérem az elsők között fogok szobát és tee-time-ot foglalni, amikor átadják az új beruházást.
Fotók: Major György